Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 3. szám - M. Nagy Bálint: Márczius 15-dikének megünneplése a népiskolában
79 egyenes örököse Ő volt. Oly nagy volt a nemesség joga, bogy nemcsak magát, hanem még az üldözöttet, a ki nemes ember házába menekülhetett, — sem volt szabad elfogni; a nemes ember szolgáját, — ha (?sak másutt meg nem foghatták — nem vihették el katonának. Maga hozta a nemesség a törvényeket, maga hajtotta is azt végre. 0 választotta tisztviselőit és tisztviselő csak is nemes ember lehetett. Megvolt azon hatalma, hogy jobbágyait tetszése szerint bezárathatta, megbotoztathatta, mindenféle módon büntethette a nélkül, hogy ezért valakinek felelősséggel tartozott volna. Az országnak minden anyagi terhe a jobbágyságot nyomta! Ő fizette az adót mind az országnak, mind földesurának; ő tartozott katonává lenni; azon esetben pedig, ha a katonaságtól menekülni akart, úton-útfélen megfogták, megkötözték, elvitték szülő-földjéről örökös katonának. Hivatalokra nem alkalmaztatott; ha tanulni akart is, nem tehette, egyedül a papi pálya állt számára nyitva. A hazának nem fia, hanem csak rabszolgája volt! Ily nagy volt az ellentét nemes és jobbágy között! Hajdan, mikor a nemesség kiváló érdeműi és buzdításúl szolgált a hon gyermekeinek, volt értelme, de miután a nemességet és a velejáró jogokat örökölni is lehetett; sokan lettek méltatlanokká a fentemlített kedvezményekre, sót elnyomóivá a paraszt-osztálynak. De megakasztotta ezen intézmény hazánk szellemi fejlődését is, a mennyiben az érdem, a tudomány és míveltség csak a nemzet egy részének volt tulajdona. Sok jeles ész és nagy jellem maradt kimíveletlenűl, a haza és emberiség egyenes kárára. így volt ez azonban nemcsak nálunk, hanem másutt is. Belátták ezt hazánk igazán nemesen érző nemesei, ugyanazért önként, minden kényszerítés nélkül lemondtak kiváltságos nemesi jogaikról; míg másutt fegyverrel kellett a jobbágyságnak magát felszabadítani, addig nálunk felszabadították százados elnyomatása alul minden vérontás nélkül, és kimondták 1 848. márczius 15-én a jogegyenlőséget; kimondták a nagy elvet: „Magyarország minden lakosa egyenlően osztozik hazája áldásaiban, és egyenlően köteles annak minden terheit viselni!“ JSzép és dicső cselekedet volt ez, mert az elmúlt századoknak keserveit szüntette meg egyszerre, egy napon- Nagy jótétemény volt a jobbágyságra: mert megnyílt előtte a pálya: az érdemesnek jutalmat, a bűnösnek büntetést hozandó minden személyválogatás nélkül. * Ez volt az egyik rabság, melynek megszüntetése emlékéül elmondhatjuk Mózessel: „Ezt a napot megünnepeljétek!“ Ez a nap a mai: márczus 15-ike! * * * Az egyéni szabadság kimondása magával hozott egy másik nagy eszmét is. A jogegyenlőség magasztos elve megkövetelte azt, hogy szabad polgárai csak szabad hazának lehetnek; ugyanazért ugyanezen napon mondatott ki — félszázad után újólag — a másik nagy szó: „ Magyarország független állam, mely saját törvényei által kormányoztassék“. * 1848 előtt Ausztria nagy befolyással volt hazánk ügyeire, mert törvényeit csak annak jóváhagyásával hozhatta, annak kiválasztott emberei hajtották s
