Evangélikus Népiskola, 1889

1889 / 3. szám - M. Nagy Bálint: Márczius 15-dikének megünneplése a népiskolában

80

is azt végre. Az ország kormányzata idegen kezekben volt, kik úgy bántak vele, a hogyan akartak. Nem volt meg a szabad-szólás joga; nem volt szabad semmit írni, a mit elsőben egy tisztviselőnek — a censornak — be nem mutattak, ki tetszése szerint abból, a mit akart, kitörölt; nem volt vallás-egyenlőség. A foispáni intézményeket felfüggesztették, mert azok a magyarság véd- bástyáit képezték, helyettük administrátorokat (ugyanoly hatáskörrel biró németérzelmű férfiakat) alkalmaztak, a kik a nemzet százados jogait figyelmen kivül hagyva, a magyarok jogait, a hol csak lehetett, megnyirbálták. Egyszóval: a bécsi kormány lassankint minden jogától megfosztotta a magyar nemzetet.

Mindezen jogtalan állapotok nagyon elkeserítették a nemzetet. Történtek is ellene felszólalások, részint hirlapokban, részint Pozsonyban a diétán (országgyűlésen). Főtényezője az egész mozgalomnak Kossuth lánglelke volt, kinek bűvös Írásai, gyújtó szónoklatai hangosan hirdették, hogy a mostani állapotok, egyáltalán tűrhetetlenek. Kimondá, hogy „rajtunk fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamrájából sorvasztó szél fú reánk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk röptére sorvasztólag hat“.

A két állam mindenható igazgató minisztere egy gőgös nagyúr, herczeg Metternich Kelemen volt, ki nemcsak Magyarország szabadságát, hanem Ausztria jogait is lábbal taposta. Jól tudták, érezték ezt maguk a németek is; kezdtek ők is a szabadságért lelkesülni. Különösen nagy hatással volt reájuk Kossuth azon szónoklata, melyben kimondja, hogy teljesen függetlenül kell, hogy intéztessenek mind a két állam ügyei úgy, a mint azt az állam népei akarják.

Ezen eszmék megvalósításának kérelmezéséül küldetett is ki bizottság, mely ő felségénél, Y. Ferdinánd királynál megjelenvén, előadta jogos kérelmét a következő 12 pontban:

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.

2. Felelős ministeriumot Budapesten.

3. Évenkénti országgyűlést Pesten.

4. Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben.

5. Nemzeti őrsereget.

6. Közös teherviselést.

7. Esküdtszéket, képviseletet, egyenlőség alapján.

S. Az úrbéri viszonyok megszüntetését.

9. Nemzeti bankot.

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk.

11. Egyesülést (uniót) Erdélylyel.

12. Azután legyen béke, szabadság egyetértés !

Mely kérelmet a király jogosnak találván, azt megadta, s aláírásával szentesítette.

* *

*

Épen ma: márczius 15-én, ezelőtt 41 évvel, Jókai Mór, Vasvári Pál, Petőfi Sándor és mások, a budapesti lelkes magyar ifjúság vezérei elnöklete alatt, nagyszámú néptömeg gyülekezett össze, hogy meghallgassák a fentebb elősorolt 12 pontot ily czím alatt: „Mit kíván a magyar nemzet?“