Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Tárcza
58 Ennek a forrongó nemzeti szellemek volt kifejezője ev. egyházunk második iskolai szervezete, Sckedius Lajosnak második munkálata, de a mely sok phasison ment keresztül, mig a reánk maradt alakot nyerte. Először 1836-ban került szóba. Ugyanis az egyetemes gyűlésen a tiszai egyházkerület és Munyay Antal Lajos eperjesi igazgató-tanár javaslatot terjesztettek be az érvényben levő tanterv módosítására nézve. A javaslatot kiadták Schedius Lajosnak, a ki annak figyelembe vételével egészen új iskolai tervezetet készített s azt az egyetemes gyűlésnek 1837-ben benyújtotta. Az egyetemes gyűlés véleményadás végett a kerületek elé terjesztette ; a négy kerület véleménye beérkezvén, a javaslat egy ad hoc kiküldött bizottságnak adatott ki. Ekközben — 1840-ben — báró Prónay Sándor egyetemes felügyelő elhalálozván, helyébe gr. Zay Károly választatott főfelügyelővé, kinek — mint Haan Lajos előadja*) — különösen három czél lebegett szemei előtt: megszilárdítani az egyház jogi helyzetét az állammal és törvényhozással szemben, biztos alapokra fektetni az egyház jövőjét a kor követelményeinek megfelelő iskolai rendszer által, s az így kívülről és belülről megizmosodott egyházat tömörebb testté alakítani az unió utján. E czéltudatos programén második pontja értelmében az új egyet, felügyelő tanácskozásra hivta össze tanügyünk jelesebb férfiait 184l-beu zay ugróczi ősi várába. Itt nyerte második egyetemes, vagy a mint rendesen nevezik, „ zay- ugró ez i “ iskolai szervezetünk végleges alakját. Határozati és kötelező erőre az egyetemes gyűlés 1842-ben emelte, s utóbb kiegészítvén az iskolai fenyítékről szóló szakaszszal, 1846-ban újra kinyomatta.**) Nézzük már most e szervezet népiskolai részét! A népiskolák — szerinte — vagy falusi vagy polgári iskolák. A falusi, tulajdonkép elemi iskolákban a tanulási idő két osztályra terjed, 2—2 évi folyammal; a polgári iskola ezenfelül egy kétéves „polgári osztály lyal“ van ellátva. Az elemi iskola első évfolyamában „a növendék tanul olvasni, azaz anyanyelve betűinek hangját, alakját s értékét megismerni, helyesen kiejteni s szavakká összekötni; Írni (krétával, rajzónnal, tollal); számlálni fel s le, a számok jegyeit s ezeknek értékét ismerni; a térmértéket, a nálunk divatozó pénznemeket, súlymértékeket s az idő felosztását megismerni; az ó testámen - tómból válogatott s a növendékek művelődési fokához alkalmazható történeteket; az úri imádságot s könnyebb értelmű rövid szeut énekeket könyv nélkül; a közéletben előforduló természeti terményeket, testeket s tüneményeket megnevezni, azokat élő szemlélet által megismerni s bizonyos jegyeknél fogva egymástól megkülönböztetni. A hol az anyanyelv nem a magyar, ott legalább a megnevezés magyarúl is történjék, hogy így lassaukéut a honi nyelv hangját korán megszokván, későbbi években minden t á r g y a k r a nézve ezen nyelven haladhassanak a növendékek.“ A második évfolyamban a növendékek gyakoroltatnak a „folyvásti helyes olvasásban“. A hol az. anyanyelv nem a magyar, „ott ezen nyelvem olvasás most *) A magyarországi ágost. hitv. evangélikusok egyetemes gyűlései. Irta Haan Lajos, békéscsabai ev. lelkész s egyet, egyli. főjegyző. Bpest, Franklin-Társulat, 1883. **) A magyarhoni ágost. hitv. evangélikusok iskolai rendszere. Pest. 1846. Trattner- Károlyi betűivel.
