Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Papp József: A magyar nyelv tanítása a nem magyarajkú népiskolákban
46 van jól. Nekünk nem művelt világpolgárok, hanem művelt hazafiak kellenek. Kölcseyvel szólva: „Isten bennünket nem arra alkotott, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérük s a föld minden tartományának egyforma pop gáruk legyünk“. S ezt különösen nekünk, magyaroknak kell szem előtt tartanunk, kik mostoha viszonyok folytán más művelt népektől elmaradtunk s számban is megfogytunk. Századok mulasztásait csak úgy hozzuk helyre, ha másoktól tanulni nem szégyenlünk: de a mellett az idegent nem majmoljuk ész nélkül, hanem a mi sajátlagos hazai viszonyainkhoz s a magyar nép érzületéhez, gondolkozásmódjához alkalmazkodva, önálló magyar nemzeti alapra fektetett köz- művelődést igyekezünk megteremteni. E nagy feladat megoldása a tanítókra, az iskolákra vár. Egyszerűbb volna a magyar népiskolák feladata a nemzeti nevelés dolgában, ha hazánk lakói tisztán magyar nemzetiségűek volnának. A politikai magyar nemzet sok nyelvűsége azonban tetemes akadályokat gördít a fentebb megjelölt czél elérhetése elé, bár koránsem legyőzhetetlen akadályokat. Szükséges, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermekek minél előbb megismerkedjenek hazájuk nyelvével a magyarral, mert a magyar nemzeti műveltségnek, a magyar gondolkozásmód megteremtésének idegen ajkú honfitársaink közt legfőbb eszköze a m a gyár nyel v- nek ismerete. Ez az összekötő kapocs, melynek segítségével a haza minden nyelvű polgára egymással érintkezhetik s egymást közelebbről megismerheti. Pedig csak azt szerethetjük meg, a mit ismerünk. Nyújtsunk tehát módot a magyar nyelvnek elsajátításához, s így egymásnak megismeréséhez s megszere téséhez. A magyar nyelvnek tudását úgy a nem magyar ajkú honpolgárok magánérdeke, mint az állami s nemzeti érdekek egyformán megkívánják, sőt szükségessé teszik. A közigazgatás és törvénykezés nyelve újabb törvényeink szerint hazánk egész területén a magyar. Másajkú polgártársaink tehát a hivatalos nyelv ismerete nélkül sokszor hátrányt szenvedhetnének, a tisztviselőkkel közetlenűl nem érintkezhetnének, hivatalt nem vállalhatnának. A magyar törvényhozás az 1879. XVIII. t. ez. által tehát módot nyújtott arra nézve, hogy a nemzet másnyelvű tagjai a magyar nyelvet megtanúlhassák, midőn törvénynyé tette a magyar nyelv tanítását Magyarország minden iskolájában. Most már teljesen a magyar tanítóságtól függ, hogy minél előbb elérkezzék az az idő, a midőn szép hazánk még szebb nyelvét a haza minden lakója értse, s a mennyire szüksége van rá, beszélje is. Ezzel azonban még ne elégedjünk meg. Jóllehet a nyelv elsajátításával önként átplántálódik idegen ajkú honfitársainkra a nemzeti érzület, a magyar nemzet-testhez való tartozandóságuknak tudata: mindazonáltal szükséges, hogy a nem magyar nyelvű iskolák tanítói összes iskolai oktatásuk által odahassanak, hogy növendékeik a magyar nyelv mellett a nemzeti élet múltját, jelenét s intézményeit is megismerhessék s ennek folytán megszeressék. Csakis így fogunk erőteljesen lüktető magyar nemzeti közművelődést megteremteni. A legelső és legfontosabb teendő másajkú iskolákban a nemzeties nevelés czéljából a magyar nyelv megtanítása. Még egyszer hangsúlyozom hogy a törvény
