Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Papp József: A magyar nyelv tanítása a nem magyarajkú népiskolákban
47 a magjai1 nyelv tanítását rendeli el. Azért hangsúlyozom ezt különösen, mert a 8—9 éves tapasztalás azt mutatja, hogy sokan — félre értve, vagy rosszakaratúkig félremagyarázva a törvény intenezióját — a törvény betűinek azáltal vélnek eleget tenni, hogy kijelölnek hetenként egy-két magyar nyelvtani órát, s azon, a gyermekek előtt ismeretlen magyar nyelv szabályait adják elő anyanyelvükön, vagy legjobb esetben mondvacsinált, inpraktikusan összeállított mondathalmazon gyakorolják a fordítást magyarról anyanyelvűkre. így gyötrik a gyermekeket s magukat a magyar nyelvvel. Eredménye természetesen az, hogy tanító és tanítvány belefáradnak a czéltalan munkába, s a gyermekek nemhogy magyarúl nem tanúinak meg, de megutálják a magyar nyelvet s vele a magyar nemzetet. Az iskolából kikerülve csakhamar lehámlik róluk a magyar nyelvnek nagy nehezen elsajátított külső máza, de megmarad szívükben a gyötrelmes magyar nyelvtani órák kínos hatásának emléke. S vájjon ez úton megnyerjük-e nem magyarajkú honfitársainkat a magyar nemzet s a nemzeti közművelődés számára ? Koránsem! Csak elidegenítjük őket. Mindezekkel nem akarom az idegen ajkú iskolákban működő kartársainkat általában elitélni. Vannak, hál’ Isten, dicséretes kivételek. Az a sajnos, hogy ezek csak kivételek, a nagy többség bizony csak a fentebb elmondottak szerint csapja agyon iskolájában a magyar nyelvet, s vele együtt azt a fontos nemzeti s állami érdeket, melyet szolgálnia volna hazafias kötelessége. S hogy szavaim nem légből kapottak, azt elég szomorúan igazolja a közoktatásügyi miniszter legutolsó (16-ik) jelentése, mely szerint az 1885/6-ik évben Magyraország területén volt 16,417 iskola, ezek közül 5125-ben a tanítási nyelv nem magyar volt, s azoknak csak 50 százaléka mutat fel jó, vagy legalább elfogadható eredményt a magyar nyelv tanításában, míg másik felében az eredmény figyelmet nem érdemelt. II. Hogyan tanítsuk hát a magyar nyelvet eredményesebben a nem magyar ajkú iskolában? A felelet nagyon közel fekvő: úgy, a mint megtanítják a szülők gyermekeiket anyanyelvűkre, tehát a beszélgetés útján. Erre nézve azonban szükséges, hogy maga a tanító is necsak hogy jól, de szívesen is beszéljen magyarúl. Csak akkor érheti el azt a czélt, mit a magyar nyelv tanításánál maga elé kell tűznie, t. i. hogy iskolájának minden növendéke sajátítsa el a magyar nyelvet szóban és Írásban annyira, hogy mások beszédét megértse és magát is másokkal megértethesse. Itt sajnosán kell ismét megjegyeznünk, hogy hazánknak több, mint 24,000 tanítója közül 1400 nagyon keveset, 837 absolute semmit sem tud magyarúl Hogyan felelhetnének meg ezek a kitűzött faladatnak! ? A magyar nyelv megtanításának, mint már fentebb is mondottuk, legtermészetesebb módja a magyar nyelven való beszélgetés, a folytonos utánzás és gyakorlás. Erre pedig legalkalmasabb tárgya a népiskolának a beszéd- és értelem- gyakorlat. Ismeretes, hogy midőn a 6 éves gyermek iskolába kerül, a beszédben még nagyon gyarló, nyelvkincse szegényes; mert szellemi látóköre is igen korlátolt. Az iskolának tehát első feladata: a gyermekek homályos képzeteit tisztázni, őket a megfigyelésre szoktatni s a körülöttük levő dolgok valódi megismerésére
