Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Papp József: A magyar nyelv tanítása a nem magyarajkú népiskolákban
45 Ezek mellett az olvasmány tárgyalás is fontos eszköz, nem kevésbbé az ének arra nézve, hogy tanóráink ne csak ismeretközlők, de kedélyesek is legyenek. Csak ne legyünk oly rövidlátók, hogy olvasókönyvünk bohókás darabjait hiába való czifraságnak és tölteléknek tekintsük, megelégedvén azzal, hogy azokat a gyermek otthon úgyis elolvassa. Vegyük azokat is beható tárgyalás alá, hiszen rejlenek ott is tanulságok, melyek bővebb megbeszélésre szorulnak. S mennyivel jobban mulat az a kis növendék is akkor, ha tanítóját vele együtt mosolyogni látja, s mily feledhetetlen emlékű leend az ily pillanat, s mennyivel nagyobb örömmel fogja azután az értelmi tehetségét jobban igénybe vevő tárgyat is hallgatni! A mi pedig még munkám keretébe tartozik s a kedélyfejlesztésnek fontos eszköze: az az iskolai kirándulás. Mily sok ellenvetéssel találkozik pedig ez is, különösen a falusi tanítók részéről! Sokan feleslegesnek tartják, hiszen a falusi gyermek úgyis a természet ölén no fel s minden nap látja az ott előforduló dolgokat! Igaz, látja; de az a baj, hogy csakis látja, de fel nem fogja azokat! A madár csevegése, a vigan csergedező patak, a tarka virágú rét oly megszokott tárgyak előtte, hogy azok kedélyére hatni bizony nem képesek. Míg egy kis magyarázgatás ott künn az Isten szabad ege alatt, félrelebben- tése annak a ködfátyolnak, mely a gyermeki szem elől elfedi a természet szép-, ségeit, mily nagy hatással leend a kedélyre! Ha tudunk egy kissé ahhoz az érzékeny kis szívhez közel férkőzni, egy-égy mesét fűzni a szemlélt természeti tárgyhoz, avagy egy víg dalt zengeni ott a kis pataknál, úgy igazi nevelők vagyunk s fontos tényezők abban, hogy növendékeink felnővén, lelkesedni tudjanak a természet ölén, s nagyobb kedélyvidorságot kölcsönözzön nekik a viruló tavasz, zöldelő vetés s a csillagos kék mennybolt, mint az érzékingerlő s testgyengítő zajos mulatság. Ily kirándulásokkor, míg az ismeretanyag is bővül, jut idő a gyermek legkedvesebb foglalkozására, a játékra is, melyben ha a tanító a kellő korlátok között szintén résztvesz s gyermekké tud lenni a vidor gyermekek közt, úgy nem lesz növendékei körében, ki rettegje őt s megjelenésekor szemlesütve vonja meg magát, hanem a kedélyes csoport örömujjongva fogja várni mindenkor a perezet, melyben tanítójának nyájas szavát hallhatja. Félre tehát a túlságig vitt komolysággal! S szakítva azon gondolattal, hogy csak az a jó iskola, hol a növendékek bő ismeretanyaggal rendelkeznek, a nevelésre is fordítsunk gondot s neveljünk nemes kedélyű honpolgárokat! Szutter Dániel ev. népisk. tanító. A magyar nyelv tanítása a nem magyarajkéi népiskolákban. i. Tagadhatatlan, hogy hazánk az utolsó évtizedekben rohamos léptekkel halad előre a kultúra terén, és pedig —• a mi minden honfi szívét édes örömmel töltheti el, — közművelődésünk mindinkább magyar nemzeti irányt vesz. S ez így
