Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 2. szám - Döröcskei: A vallásoktatásról
40 mom meggyőződést magunknak arról, hogy épen az úgynevezett Jó barátok leg- kevésbbé voltak olyanok, a mikor kenyértörésre került a dolog“ ! Nem kellett-e egyik vagy másik kartársnak ekképen imádkoznia: „Őrizz meg, Uram, barátaimtól, ellenségeimtől majd megóvom magamat!“ Tegyünk félre minden irígykedést tartsunk össze, egyesített erővel, vállvetve még a nehéz dolgot is könnyebben fogjuk végbevinni. Ez is az Isten országa terjesztésének egyik módja, egyik neme. Ennyit kivántam ez alkalommal elmondani, engedvén a t. szerkesztő urak megtisztelő felszólításának; merem hinni, hogy ellátogathatok olykor-olykor önökhöz, ha kis mondanivalóm lesz, ezentúl is természetesen csak akkor, ha bebocsátnak!*) Kurz Sámuel. A vallásoktatásról.**) Az idő halad, a kőzmívelődés szekere szalad, s a lelketlen bérencz visszamarad ! Ez a három tény az, mely az újabb korban a szövetkezések, testületek, egyesületek, szóval a tömörülés szükségességét fennen hirdette, hogy így a minden rendű s rangú tisztviselői a társadalomnak az egyesület kötelékében mintegy „in corpore“ felférkőzzenek a haladás szekerére, s egy tagja se maradjon el — dolce farniente, — begyepesedvén az esze. A ki a gazdaságban nem végzi a mindennapi szükséges munkát, annak gazdasága hátramarad, — maga pedig visszacsúszik fokozatosan a gondatlan hanyagság és tespedés lejtőjén az Eldorádó országába, hol a képzelgés és ábrándos álrnado- zás bölcsője ring — a nagykorúak számára. A ki szellemi munkára van hívatva annak kétféle napi teendője van: 1) figyelemmel kisérni a kőzmívelődés haladó szekerét; 2) az önmívelés velocipédjén naponkénti gyakorlatot tenni. A testületi életnek egyik czélja az egyesek felől ez irányban tudomást szerezni. Azért én azon nézetben vagyok, hogy a tisztelt tanítói értekezlet tagjainak is elmaradhatatlan morális kötelessége az összejövetelek ezen örvendetes napján egyenként és egymásután az önmívelés ezen bizonyítékát adni közös éitekezés és épülés végett Mert igaz ugyan, hogy egyik szép és jó oldala ezen összejövetelünknek : évenként legalább egyszer s együtt látni egymásnak nyájas barátságos orczáit, s így mintegy a testvéri érzületnek új táplálékát nyerni; de mint értekezlet, eltévesztette a kör czélját akkor, ha ezzel meg is elégednék. Bizonyosan tudom, hogy a t. értekezlet minden tagjának van bizonyos időközi észrevétele, tapasztalata pályáján, melynek kidolgozására egy év alatt elég időt nyer mindenki csak jegyezze fel magának azonnal, ha tárgy a körébe vágó gondolat benne megszületik, s tárgya megismertetésére az erre legkiválóbb alkalommal, az értekezlet napján készen van. így azt hiszem, az idő haladásával mi is haladunk, a kőzmívelődés szekere előlünk el nem fut, az oktatás és nevelés magasztos *) Oly szakavatott s gyakorlott toll részére, mint a minő t. barátunké szerény lapunk mindenkor a legnagyobb készséggel rendelkezésre bocsát néhány betöltendő üres lapot. (Szerk.) **) Most eszközölt némi változtatással felolvastatott a „balatonvidéki tanítói értekezlet“ közgyűlésén.
