Evangélikus Népiskola, 1889

1889 / 2. szám - Papp József: Pálfy József élete és munkássága

hlint Pálfy József. Ő volt a soproni evang. tanítóképző-intézet meg1* teremtője s élte végéig annak lelkes igazgatója. Dunántúli s általában hazai evang. népiskoláinknak sok buzgó tanítója vallja őt mesterének, s tartja nevét hálás emlékezetében; hiszen ő volt az, a ki szívük s lelkűk kiművelése mellett velők a tanítói hivatást megkeclveltette, s bennük a hazai népnevelés ama elhagyatott korszakában a nevelésügy lobogó fáklyáját meggyújtotta. Szenteljünk mi is néhány sort emlékezetének!

Pálfy József Furádon, Sopromnegyében, született, 1812, aug. 20-án. Gymnasiumi tanulmányait Sopronban, a theologiát Bécsben végezte. Néhány évi nevelősködés után Komáromba került káplánnak, majd a balatonmelléki Mencshelyre rendes lelkésznek. Innen Sopronba ment gymnasiumi tanárnak de ezen állását rövid idő múlva felcserélte a sopronmegyei nagy geresdi lelkészi hivatallal. 1853-ban azonban a kerület meghívására oda hagyta a jövedelmesebb lelkészi állomást, s újból visszament Sopronba tanárnak, hol a theologiai és tanítóképző-intézet igazgatásával bízatott meg. Itt töltött 16 munkás évet, folyton alkotva, buzdítva és szervezve; itt halt is meg fáradhatatlan munkássága közepett 1869-ben jul. 5-én..

Pálfy már mint lelkész is nagy érdemeket szerzett az egyházi és iskolai ügyek körül. Midőn látta, hogy evang. egyházunkban a szellemi élet szabad fejlődésére mindinkább nyomasztólag hat az egyház anyagi szegénysége, e legfájóbb sebre igyekezett ő orvosságot keresni. S ő a körülményekhez képest mindig szerencsésen eltalálta az alkalmas eszközt. Hutaija ezt az általa indítványozott, s a kerület által 1846-ban valóságra emelt kerületi »gyám old a« intézménye, melyből a munkaképtelen lelkészek s tanítók, vagy ezek özvegyei s árvái nyugdíjat, illetőleg segélyt nyernek, s a mely gyámintézet ma már 110,000 frtot meghaladó alappal rendelkezik.

Az 1852-ik évben a soproni főiskoláról is az ő tapintattal párosúlt férfias bátorsága hárította el a fenyegető veszedelmet. A Bach-kormány egy tollvonással megfosztá a három százados intézetet nyilvánossági jogától, ha csak az új tanrendszer szerint a tanárok számát meg nem kettőzteti. Ezen magában véve üdvös intézkedés keresztülvitelének azonban nagy akadálya volt a szükséges pénz hiánya. A kormány Ígért ugyan e ezélra évenként 7000 frtot, de igen nagy árt kívánt érte; sem többet, sem kevesebbet, mint hogy az intézet igazgatása egészen kezeibe bocsáttassák át. Már-már úgy látszott, mintha nem volna mód, mely szerint az ősi intézet a nemzet s egyház számára megmenthető volna. De Pálfy megtalálta a helyes utat az ügy kedvező megoldására. A soproni főiskolát