Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 11. szám - Tárcza
349 Képek! A vasi felső esperességben tisztességes egyházi épületek yannak. Boldogult Kirchknopf M. esperes egykor, nem tudom, miféle dologban, Sopron- megye egyik nagy gyülekezetének paplakán járva, feltűnt neki a szomszéd alacsony, rozzant épület s megkérdezte: mi az? Mondják neki: bogy káplán lakás és iskola. — ,1 hamme tenkt, sz iz a pokkedlstall“ volt rá a megjegyzés. Hát bizony egynémely iskola nem válnék be tisztességes gazdaságba még „tikólnak“ sem. Sem kívül, sem belül. Sötét, büzhödt, szemetes, piszkos. — vagy ha tiszta is, — olyan hideg, rideg az a négy puszta fal! — Nem csoda, ha idegenkedik tőle a gyermek! Hogy külsőképen milyen legyen az iskola, az nem függ a tanítótól, bár sok esetben erre is befolyhat, hanem, hogy belülről kellemes, vonzó, barátságos legyen, ez már legnagyobb részben a tanító dolga, és e tekintetben sokat tesznek a k é p e k. De nemcsak csinosság tekintetében veendők figyelembe a képek, hanem még sokkal fontosabbak, mint taneszközök. Mennyivel érthetőbb, világosabb és érdekesebb a tanítás, ha azt, a miről szó van, nemcsak hallja, hanem szemlélheti is a gyermek! Ezt úgy hiszem senki sem tagadhatja, a ki már tanítással foglalkozott. De hol vegyük ? Tudom, hogy a legtöbben ezzel a kérdéssel odázzák el ezt is. — Pedig lehet, csak akarni kell. — Annak az előbb említettem szegény, a világtól félreeső, falusi leánygyülekezet iskolájának már szépecske gyűjteménye van. — Ha e z a tanító megtehette, mennyivel könnyebben megteheti már, a ki jobban a világ forgalmában lakik! A városi tanítók különösen kezére járhatnának e tekintetben falusi társaiknak. Olvasókörök, könyvárusok, könyvkötő- műhelyek, kereskedők, — még a sajtos boltok is szolgáltathatják az anyagot. A falusiak meg adhatnának a képekért cserébe mást: növény-, ko-, föld- stb. gyűjteményt. — A használatot illetve, még nem vagyunk egy értelemben. Egyik kifüggesztve tartja a képeket, a másik csak nehány napra függeszti ki, — a harmadik csak felmutatja. — En legjobb módnak tartom a következőt: osztályoznám és külön-külön csomóznám a képeket vagy tartalmuk szerint (történet, földrajz, természetrajz) vagy hétszám szerint (az 1-ső, 2-ik, 3-ik . . . hét tananyagához tartozik). Mikor aztán arra a leczkére kerül a sor, elővenném a hozzá való képet, megmagyaráznám és néhány napra kifüggeszteném. Meg sem lehet mondani, hogy ily módon mennyivel érdekesebb a tárgyalás, világosabb a megértés, és mennyire tágul a gyermekek ismeret köre ! Kézirat-gyűjtemény. Némelyik esztendőn levelet Írtam egyik szomszéd falubeli gondnoknak.' Az öreg nem volt otthon, legény fiai meg nem tudták elolvasni az írásomat. Meglehet, ezt olvasva, azt fogja mondani a t. szerkesztőség meg a betűszedő: „Nem is csudálom!“ Legyen! Elismerem, hogy az én Írásom nem a legolvashatóbb. De .........megjött az öreg gondnok és az szépen elolvasta a leveleme t. Tehát még sem volt az egészen elolvashatatlan, hanem a fiúk nem tudtak írást olvasni, pedig később jártak iskolába, mint az apjok! — Ilyen Írástudatlan igen sok lehet azok között is, a kik kikerülnek az iskolából, s bennértetnek a statistika adatainak azon összegében, mely az irni-olvasni tudókat mutatja ki. — Meghiszem! olvasni tud, — de csak könyvből, Írni is tud, — s ezt talán el is tudja olvasni, de a más Írását nem! Hogyan is tudná! Hiszen az a gyermek tanítója, meg a maga saját Írásán kivűl egyéb kéziratot nem lát! Már pedig azt
