Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 11. szám - Tárcza
34G Pázmány Péterből sehol sem rí ki annyira az elfogult szerzetes és sehol sem tartom Őt oly kíméletlennek, mint ott, hol a protestáns lelkészt épen családi élete miatt vádolja kötelességmulasztással. Mert hát — úgy mond — néki „Katus ászszonynyal“ is van dolga, és „kinek szakállábán motozna a gyermek, ha otthon nem laknék prédikátor uram ?*) Igen, prédikátor uram otthon lakik, neki otthona, családja van. De épen ezen családi tűzhelyen ápoltatik ama szent tűz, mely lángra gyújtja szivében a lelkesedést nem csak hivatalos kötelességei, hanem egyházának és az egész emberiségnek minden szentebb érdekei iránt is. Csak a családban és ez által az emberiségben élő költői szív előtt nyílnak meg az emberi életnek minden nemesb, belső vonatkozásai, csak Ő ismerheti meg közvetlen tapasztalatból, mint szenteli meg az életnek minden viszonyait az igaz vallásosság, csak ő szólhat illetékesen a vallásos érzelmeknek ama legszentebb ápoló helyéről, s a vallásos költészetnek is egyik legszebb és legméltóbb tárgyáról: a keresztyén családi életről. Ha ennyi belső s a dolog természetében rejlő okok jelölik már ki — prot. egyházunkat alkalmas helyűi és kedvező talajúi a vallásos költészet ápolására; s ha napjainkban látjuk is már a törekvő munkásságot mind szélesebb körben, nem különben az egyházi költőink serkentésére megindult örvendetes mozgalmat; s ha bízunk az evangeliomi liitbuzgóságban, mely nem engedi, hogy az Istentől vett talentumok elásva heverjenek, hanem jól tudja, hogy a léleknek ajándékai kinek-kinek haszonra adattak: akkor az egyes szomorú jelenségek mellett sem veszíthetjük el azon jó hitünket, hogy egyházi költészetünkre egy termékenyebb, gazdagabb korszak, az újabb felvirágzásnak kora fog bekövetkezni. S midőn ezen reményünket bizalommal kifejezzük, egyszersmind az Írásnak intésére is hivatkozunk, melyet kiváló értelemben ad azoknak, kik a költészetnek drága lelki ajándékait vették: „Tanítsátok és intsétek egymást ti magatok között psálmusokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, nagy kedvvel énekelvén a ti szivetekben az Urnák“. (Koloss. 3, 16). Payr Sándor. Yas por. Az iskola felszerelése. Ezzel igen röviden készen szoktunk lenni: „Eleget mondom, de a bugris kurátor nem hozatja meg, — hát nincs.“ És hát nincs! No az igaz, hogy sok együgyű emberre rákerül a gondnoki hivatal viselésének sorja, a kitol aztán nem is lehet kívánni, hogy tudja: mit, hol, miként kell megrendelni — de még azt is, hogy belássa annak hasznos voltát, a minek soha hírét se hallotta még az öregapja se. — De hát nem is ez annak a módja, legalább nem az egyedüli módja, hanem törekedjünk arra, — s ha akarjuk meg is tehetjük, hogy legyen minden gyülekezetben bizonyos évi összeg, már a költségvetésben felvéve az iskola felszerelésére, — a mit aztán a gondnok köteles arra fordítani. — Meg úgy is tesznek némely helyen, — és okosan, mert ez a legrövidebb útja, — hogy a lelkész egyszerűen megrendeli, és a gondnokkal kifizetteti, ha mi *) Gyöngyök Pázmány Péter műveiből. Összegyűjtötte Vargyas Endre. Második, bővített kiadás. 7G. lap.
