Evangélikus Népiskola, 1889

1889 / 1. szám - Tárcza

Európa nevelésügye ekkor már nagyot haladt. Francke s a pietisták megállapították a vallásoktatás helyesebb, az emberi lélek minden tehetségét egyaránt foglalkoztató tanmódját; Rousseau és a philanthrópok kimondották a természet törvényeihez való alkalmazkodást; Rochow és Felbiger a népiskolai oktatást az addiginál gyakorlatiabb mederbe terelték; a tanítók kiképzéséről külön intézetekben kezdtek gondoskodni; s a tanügy iránti érdeklődést Pestalozzi lánglelke európaszerte feJköltötte.

Oly férfiúra volt tehát szükségünk, a ki az általánosan felpezsdült pädagogiai élet magaslatán állva, az elkészítendő iskolai szervezettel tanügyünket előbbre vigye, ne a régi hagyományos hibákat kodifikálja, a nélkül azonban, hogy iskoláinkat egyúttal evang. egyházi s vallásos jellegöktől is megfosztaná.

Ilyen férfia volt egyházunknak e század elején a pesti egyetem európai hírű tanára, Schedius Lajos,*) ki a pozsonyi és soproni lyceumokon, majd a göttingai egyetemen elvégezvén tanulmányait, első tudományos fellépése óta nagy érdeklődést tanúsított a közoktatás kérdései s az általános európai tanügyi mozgalmak iránt, miről eléggé tanúskodnak a „Zeitschrift von und für Ungarn:í czimű folyóiratában megjelent pädagogiai fejtegetései. Nem csoda tehát, hogy az evang. egyházegyetem, midőn iskoláinak szervezése került napirendre, első sorban Őt szólítá fel a közreműködésre És Schedius Lajos, félbenhagvva nagyobb dicsőséget Ígérő tudományos kutatásait, egész lélekkel az iskolaszervezés kevesebb elismeréssel kecsegtető, bár ép oly fontos munkájához fogott.

Az új iskolai szervezetet, mely felöleié úgy az alsóbb, mint a felsőbb tanintézetek tanredjét, a kerületek meghallgatása után, 1809-ben február 15-én emelé az egyetemes gyűlés kötelező erőre.

Schedius munkálata négy részre van osztva: az első szól a tanítók képzéséről. a második a tantárgyakról s tananyagról, a harmadik a tanítás módjáról, a negyedik a fegyelemről.**)

A bevezetésben önérzettel említi fel a szervezet, hogy a „magyarországi ev. iskoláknak senki sem vetheti szemére, hogy semmit nem tudnak arról és körükbe semmit nem vontak abból, a mi újabban Európa műveltebb országaiban általában a tudományt és neveléstant illetőleg feltaláltatott, vagy bármikép tökéletesíttettett. “ De nem zárkózik el Schedius a meglevő hibáktól sem. A falusi iskolák főhibáját abban találja, hogy tanítóik nagyrészt „durvák s tudatlanok.“ Azért is első sorban jó tanítóképzésről akar gondoskodni. A szervezet I. része erre nézve a következő módot ajánlja: „Állíttassák fel minden kerületi lyceumban tanítókat nevelő-inté z et, mely legalább is egy tanárból áll, ki csupán ezen intézet tárgyait tanítja, s köteleztessék minden tanítójelölt valamely kerületi lyceumban ezen úgynevezett pädagogiai tanfolyamot elvégezni, és ne legyen szabad a hitközségeknek oly tanítót választani, a ki ezen pädagogiai tanulmány sikeres bevégez- téről bizonyítványt nem tud felmutatni.“

*) Született 1768-ban deczember 20-án Gyűrött, meghalt, mint a tudományos egyetem tanára 1847-ben november 12-én Pesten.

*") L. Pétérfy Sándor jeles felolvasását a päd. társaság- 1879. évi évkönyvében! Az idézetek innen vannak véve.