Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 1. szám - Irodalom
Méltán lát hibát Schedins abban is, hogy a tanítónak nem adják meg az okét hivataluk méltóságánál fogva megillető tiszteletet, s hogy fizetésűket kénytelenek „ajtóról ajtóra menve összekoldulni “ Részletes tanterv Schedius munkálatában nincs Az iskola tantárgyairól szóló II rész megelégszik egy általánosan megállapított renddel, melyhez minden tanintézet köteles alkalmazkodni. A népiskola régi tárgyai: az olvasás, irás. számolás és káté mellé, -— hódolva Felbiger törekvéseinek — felveszi a népszerű természetrajzot, egészségtant, hazai földrajzot s történetet, sőt, — követve a philan- thropismus elveit — taníttatni óhajtja a testgyakorlatot is. Elvárja, hogy a gyermekek a tantárgyakat nemcsak megtanulják, hanem általuk tisztaságra, mértékletességre, munkásságra, hazaszeretetre, jó erkölcsre és isteni félelemre is neveltetnek. A tanítás módjára nézve azt mondja a szervezet: „a tanítványnak necsak egy vagy más tehetsége gyakoroltassák, mint p. o. az emlékezés, mint nálunk divatozott, vagy az értelem, mint némelyek újabban ajánlják, hanem minden tehetsége együtt és a mennyire lehet egyszerre műveltessék.“ A IV. résznek a fegyelemről szóló főszabálya Rousseau hatására vall, midőn azt mondja: „Az iskolai figyelem oly törvényekbe foglaltassák, melyek az emberiség érzését bár nem oltják el a tanulókban, mégis elejét veszik a hanyagságnak, iskolakerülésnek és a növendékek egyéb illetlen tetteinek.“ Az 1809-ik évi szervezet rövid s határozott vonásaival megvetette alapját a későbbi szervezeteknek. Egyesíti magában a kor vívmányait, a nélkül, hogy a tényleges viszonyokat szem elől tévesztené; hódol a kor egészségesebb eszméinek, a nélkül, hogy iskoláink evangélmi szellemét veszélyeztetné. Schedius műve a józan protestáns haladás munkálata. Kapi Gyula. (Folytatása következik). Irodalom. A hivatása magaslatán álló tanító mindenkor kiváló gondot fog fordítani ismereteinek gyarapítására s felfrissítésére, azaz igyekezik folytonos önképzés által, a rohamosan haladó korral lépést tartva, kora műveltségének színvonalán megmaradni. Megkívánja ezt nemcsak a saját érdeke, hanem a tanítás ügye is. Egyik legfontosabb feladatunknak fogjuk tehát tekinteni, hogy folyóiratunk útján szíves olvasóinkat, az evang. tanítóságot, megismertessük a mai irodalomtermékeivel. Jól tudjuk, hogy a tanítói állás csekély javadalmazása mellett csak kevesen jutnak kartársaink közűi azon helyzetbe, hogy idővel maguknak egy kis tanítói szakkönyvtárt rendezhetnének be. Sajnosán tapasztalhatjuk azt is, hogy az iskolafentartó egyházak, anyagi szegénységüknél fogva, vajmi ritka helyen szerelik fel iskoláikat szakszerűleg berendezett iskolai könyvtárral. S így a tanító, ha tanulgatni, olvasgatni akar, sok esetben csak nagy ritkán s nagy nehezen, vagy épen nem is juthat egy-egy jó könyvhez. A tanító egyesületi könyvtárak is igen kezdetleges állapotban vannak még a legtöbb helyen. Míg tehát egyfelől a maguk helyén sürgetni fogjuk az iskolai könyvtárak felállítását, másrészt megismertetjük olvasóinkat az időnként megjelenő tudományos
