Evangélikus Népiskola, 1889

1889 / 1. szám - Tárcza

Egy gyermek sírján.

Ne sírjatok! Hisz nincsen temetés ma,

Csak rózsahullás, virághervadás.

Hulló virágra, letörött bimbóra Borúi ma néma, szemfedő palást.

S oly szép az elmúlás, ha nyugodt, derült,

Ha nem takarja felhő a napot,

S a szendergőt panaszhang nem zavarja,

S a szem fedőn ha napsugár ragyog.

Ne sírjatok! Lehet, hogy fáj'is neki A bánatköny mit érte ontotok,

Nem tudna ott alant tán megpihenui,

Ha szivetek utána úgy zokog.

Fájdalmatok, ah, reá nehezednék És égetné lelkét a könypatak . . .

Hagyjátok őt, hagyjátok szunnyadozui,

Jó néki ott a néma hant alatt.

Ne sírjatok! A mit most körülálluuk,

Nem a halál, enyészet ágya az,

E hantnál mindörökre még nem válunk,

Lesz még e síron túl egy új tavasz.

Oh akkor oly vidám lesz a madárdal,

Oly lágy a lég, rezgő a uapsugár;

Lehullt virágra ott új virulás,

Letört bimbóra ott új élet vár!

Vojtkó Pál.

Az egyetemes evang. egyház népiskolai szervezetei.

i.

Egyetemes evang. egyházunk fennállása óta három ízben adott ki mind a négy egyházkerület számára népiskolai szervezetet: 1809-ben, 1842-ben s 1868-ban. A két elsőbe a nagytudományú Schedius Lajos, az utóbbiba a nagyemlékű Pálfy Jó z s ef lehelte egyházuk szeretetétől s az evang. népoktatás fontosságától áthatott lelkét.

Az 1809-ik évi iskolai szervezet az 1790/91 -iki 26. törvényczikk 5 §-a alapján készült.*) Egyházunk vezérférfiai, azon tizenhárom évi küzdelem után, melyet 1777-tŐl 1790-ig a kormány összpontosító, nivelláló, de egyúttal katholizáló és germánizáló tanügyi politikája ellen folytatott, 1805-ben mondák ki először iskoláink egyetemes rendezésének szükségét.

*)... „a tanítás és tanulás módját, szabályát és rendjét elrendezni a jövőben mindig szabad leend a két hitvallású evangélikusoknak.“