Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 1. szám - Kriek Jenő: Az ének a népiskolában
18 Innét van azután, hogy a kevésbbé iskolázott embert nem annyira értelme vezeti, mint inkább érzelmének a belátás által nem fékezett fattyúhajtása: indulata ragadja, — persze nem mindig saját javára. Bizonyára nem hiába sürgetik tehát, hogy a nevelésnek már kis korunktól fogva arra kell irányítva lennie, hogy indulatainkat fékezni tudjuk. Pedig a kedély világának eme korcsszülötte a belátással még nem rendelkező gyermeknél igen hamar felburjánzik S így, míg egy részről a gyermeki érzelmet ápolnunk kell, más részről a jelentkező indulatot, szenvedélyt irtogatni vagyunk hivatva. Mert az iskola társadalmába bekerült minden kis polgártárs a természettől beléoltott s a szülők által minden áron élesztett, — már azután akár „nemes“, akár „üres“ ambicziótól sarkalva az első személyűség jogait akarja itt is érvényesíteni. Természetes hogy érdekösszeütközés lesz a jogérvényesítésből, mi a mindenütt jelen nem lehető tanító által még csirájában békésen el nem intéztet- hetve, a különféle indulatok szülőanyjává válik. S hol van e fattyúhajtás ellen a védelem ? Bizonyára czikkünk első fogalmában is benn foglaltatik az orvosszer, mert mint Jean Paul mondja : „a vidámság ama termőföld, melyben minden megteremhet, kivéve a rosszat.“ A gyakorlott tanító előtt az sera újság, hogy a népiskolának eme époly régi, mint kedves tárgya a tanítás művészetében az ismeretszerzés útjait egyengeti. Tudva, tudatlanul fel is használjuk az éueket lépten, nyomon a szellem felelevenítése, a kedély nemesítése, a szép ízlés elsajátítása, az erkölcsök hathatós -szelídítése czéljából, — no meg azután, hogy az órarend által kiszabott időt valamivel kihúzzuk. S az a tanító, ki növendékeinek a különböző kiilbehatásokra változó lelkiállapotát meg is szokta íigyelmi, azt is tudja, hogy mily disciplináris hatása van az éneknek az oly tanító kezében, ki e tárgy szelleméből és a gyermek természetéből kifolyó énektanítási módszer szerint vezeti e nemű tanítását. Eleve beösraerjük azonban, hogy módszertelcu avagy nagyon is mesterkélt eljárás ép az ellenkező hatást szüli. így a fentebb elsorolt nemes czélok nem valóséinak meg, sőt a beálló fegyelmetlenség zűrzavarában kénytelen a tanító az énektanítást, mint olyat, levenni a napi programúiról. Majd boszankodva hallgatja a szomszédos kartárs szájából, hogy ő a kezdetben — igaz! — zavaros, élénk lelki nyilatkozatokban sem szűkölködő énekórákon a megbomlott fegyelmet aránylag hamarabb és könnyebben helyreállítja mint egyébkor Voltaképeu a megzavart egyensúly helyreállításáról a legtöbbször egy szóval, egy intéssel sem gondoskodik : magának az énekszónak hatásaként igazodik a fegyelem mérlegének rúdja vízszintesre. A lélekbúvár az okot is hamar eltalálja: ez ének iránt való szeretet vele születik az emberrel, de ki azután — különösen ha a nép gyermeke — nem fogadja azt be ha mondvacsinált úton akarják neki beadni. Avagy melyik tanító nem látta tanítványai szemében azt a felcsillanó, csak a boldog gyermekkornak adatott életkedvet, mely mindannyiszor kisugárzik a tiszta tekintetekből, ha éneklésre kerül a sor? A gyermekek szinte lázas izgalomba esnek egy-egy scherzandó rytkmusú dal hallására, Annak megtanulása igyekeztében lerázzák magukról a tanítás korlátozó járszalagját s a gyorsabban emelkedő tüdőkből egészséges fortékkal áramlanak elő, még a hallérzék iránt kevésbbé fogékonyaknál is a teljes torokhangok.
