Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 1. szám - Papp József: A vallásoktatás protestáns népiskoláinkban
előbbre halad az emberiség a művelődésben, annál inkább fogják a valódi bölcsek a bibliát a nevelés alapjául tekinteni s eszközeként használni.“ A felső osztályokban a bibliai történetek mellé sorakozik, azoknak mintegy folytatásáúl, a kér. anyaszentegyház rövid története, lehetőleg életrajzok s jellemképek alakjában. Különös súlyt kell itt fektetnünk hazai protestáns egyházunk viszontagságos történetére, s jelenlegi egyházi szervezetünk megismertetésére. Bő alkalmunk nyilik itt a gyermekkel egyházi életünk s intézményeiket megkedvelteim s őket hitbúzgóságra serkenteni. Mindezen történeti alapon szerzett vallásos érzelmek és ismeretek betetőzéséül s mintegy rendszeres összefoglalásául ott van végül a kát é, vagyis a keresztyén hit- és erkölcstan. Ennek azonban csak a három első része, u. m. a tíz panacsolat, az apostoli hitvallás és az úri ima, tartozik a népiskolai vallásoktatás keretébe; a keresztségrol és az úrvacsoráról szóló részek a conflrmatiói oktatásnak képezik tárgyát. Vallásoktatásunknak tehát két főtárgya van: a bibliai történetek (az egyház- történettel) és a káté. A vallásoktatás köréke tartozik azonban még a biblia- olvasás és a bibliaismeret is. A felső osztályokban, de különösen az ismétlő iskolában, a tanúit történetek a bibliában is felkeresendők és utána olvasan- dók. E mellett olvastasson a tanító a bibliából oly válogatott szakaszokat, melyek nem képezik ugyan szorosan a vallásoktatás tananyagát, de kellő magyarázat s fejtegetés mellett a gyermekek lelki épülését nagyban előmozdítják. Midőn pedig a biblia tartalmával a bibliai történetek s a bibliaolvasás utján a gyermekek kellőképen megismerkedtek, ismertesse meg velők a tanító a bibliát, mint könyvet: mutasson rá különösen a szentirás azon részeire, melyek a házi olvasmánynak legbecsesebb tárgyát képezhetik, általában arra törekedjék a protestáns tanító, hogy növendékei a biblia használatában olyan jártasságot szerezzenek, hogy annak segítségével azok, a hosszú téli estéken az egész családnak lelki épülést nyújthassanak jelesebb bibliai szakaszok felolvasásával. Megemlíthetjük még. hogy a bibliai történeteknek mintegy melléktárgyát képezheti a Szentföld rövid földrajza, a mennyiben a történetekben előforduló helyek mindig felkeresendők Palästina térképén; ismétléskor pedig az egész Zsidóország felületi viszonyairól némi áttekintést nyújtunk. A vallásoktatás körébe sorozhatjuk végül az egyházi énekeket is, melyek helyesen vezetve, hathatós eszközül szolgálnak a vallásos élet felébresztésére és emelésére. Ezeknek tárgyalása és dallamaiknak betanítása azonban egyrészt az olvasási, másrészt az ének-órákhoz tartozik. A vallásoktatáshoz az énekvers már mint ismeretes vonandó oda, részint kezdő énekül vagy imáúl, részint tanulságúl, mint azt némely találó szentirási mondattal is teszszük. Erről a tanítási anyag részletes beosztásánál még bővebben is fogunk szólni. Helyénvalónak találom e helyütt még azt is fölemlíteni, hogy a vallásos érzelmek fejlesztését, s általában a vallásos nevelést a tanító nem csupán a vallás- oktatással eszközölheti, hanem a népiskolának többi, úgyszólván valamennyi tárgya által, kisebb-nagyobb mértékben elősegítheti azt. Különösen az olvas m á n y o k tárgyalásánál s a természeti tárgyak tanításánál nyilik a tanítónak bő alkalma az isteni bölcs gondviselésnek feltüntetése által a gyermek kedélyére vallásos irányban hatni.
