Evangélikus Népiskola, 1889
1889 / 1. szám - Molnár Sándor: A tananyag feldolgozása a falusi iskolában, tekintettel a rendetlen iskoláztatásra
14 Felébreszthetjük, végűi, a gyermekben a vallásos érzelmeket a vallásos cselekmények gyakorlása által is. Szoktassuk Őket az isteni tiszteletekben való részvételre; az iskolai teendőket kezdjük s végezzük mindig buzgó imával és énekkel; sőt hassunk oda, hogy a gyermekek otthon se mulaszszák el reggel, este és ebédnél az imádkozást. Bár eleintén csak mintegy gépiesen végzik mindezen vallásos cselekményeket, de a vallásoktatás hozzájárúltával lassanként azzá lesz a gyermek imája, a mivé lennie kell: a hívő léleknek Istennel való beszélgetésévé. Hassa át magának a tanítónak szavait és tetteit is mindenkor vallásos érzület, nyilatkozzék azokból igazi isteni félelem, s jó példája fogékony talajra fog találni tanítványai romlatlan szívében. Papp József A tananyag feldolgozása a falusi iskolában, tekintettel a rendetlen iskoláztatásra. A templomban kihirdetik az új tanévnek október elsején megnyíltát. Az első napon már hajnalban az iskolaajtó előtt várakozik 3—5 „deák“ nagy tarisznyával a nyakában; a tanító beírja őket és mivel több nem jön, egy kis olvasás, irás után haza bocsátja őket. Az első héten azután nem is jön több. A következő hetekben lassan szállingóznak és már november vége felé közeledik, mire valamennyi együtt van. Ez ideig mit csináljon a tanító ? A rendes leczkéket elő nem veheti, mert minden egyes utóbb jöttél újra kezdhetné. Ekkor tehát egy kis iratás-olvas- tatás és számoltatással tölti el valahogy a tanórákat addig, míg végre a gyermekek összeverődvén, a rendes tanítást megkezdheti. Most azután gőzerővel hozzálátnak a tanuláshoz. Egész márcziusig meglehetősen együtt vannak a gyermekek; ez idő alatt a tanterv tananyagát fel kell dolgozni, mert márezius közepétől fogva már el-elmaradoznak, úgy, hogy a májusban tartandó „examenig“ mindig csak mintegy kétharmada, vagy íele a tanulóknak hallgatja a tanítót, a mikor folytatólag tanítani bajos, mert az előzményeket, a melyekhez a tanító oktatását köti, a gyermekek egy része nem hallotta. A téli hónapokban tehát ugyancsak izzad tanító és tanuló, hogy a négy hónap alatt elvégezzék egész dolgukat és az iskolavizsgálók készületlenül ne találják őket. Ezután kezdődnek az ismétlések és háromszor, négyszer is átismétlik a tanultakat. Minél többet ismételnek, annál jobban beleunnak a tanulók, kiknek figyelme már inkább a szép tavaszi verőfényen, mint a tanuláson van, úgy, hogy a tanító az iskolai év bezárásakor rendesen azon észrevételt kénytelen tenni, hogy másfél — vagy két hónappal előbb jobban állott az iskolája, mint most. Röviden: a legtöbb falusi iskolában, a hol a gyermekek iskolába járása részint a szülők, részint az elöljáróság kö zönye folytán igen rendetlen, az őszi és tavaszi hetek kevés haszonnal telnek el, télen pedig a megtanulni valók sokasága miatt nem tud megfelelni az iskola kellőképen az ő czéljának. De hát mit cselekedjék a tanító, — midőn nincs módjában a gyermekek rendesebb bejárását eszközölni, — hogy a sok tananyagot, úgy elvégezhesse, hogy munkája a népiskola czéljának megfelelő legyen?
