Evangélikus Naptár, 1996

MILLECENTENÁRIUM - Kertész Eszter: A nevelés egyházunk veteményeskertjében

ebből a szempontból is „előkészített talajra” hullott az igehirdetők magvetése, így is tapasztalhatóvá lett egyik énekük verssora: „gyógyítsd konok pogányságunk” — így adódhatott, hogy népünk találkozása az evangéliummal mélyebb és gyümölcsöző hatású lehetett.

Keveházi László

A nevelés

egyházunk veteményeskertjében

Hit — tanítás?

„A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.”

(Hamvas Béla)

S

zülőnek, hitoktatónak, hittantanárnak és lelkésznek életbevágó kérdése: közreműködhetünk-e mások hitrejutásában? Függ-e a hit a tanítástól, kell-e hittan a hithez? Az Újszövetség arról tanúskodik, hogy Isten felhasznál bennünket egymás hitének ébresztésében, növelésében. Bibliai és egyháztörténeti példák sora mutatja, hogy a tanulás a Szentlélek eszköze. Szükséges a hittan az egyház fennmaradásához, az egyes ember hitének tudatossá válásához, az evangélium tiszta hirdetéséhez.

Ha felmérést készítenénk arról, hogyan jutottak hitre emberek, valószínűleg a legtöbb vallomásban szó esnék egy imádságos nagymamáról, egy nagy tekintélyű apáról, egy közeli barátról, egy melegszívű igehirdetőről, vagy valamelyik evangélistáról. Isten a maga igazságát hitből hitbe nyilatkoztatja ki (Róm 1,17), elsősorban másokon keresztül szól hozzánk. De milyen az az ember, aki a tanításra alkalmas?

I

egfontosabb tulajdonság a hitelesség. S ez nemcsak példás életet jelent, ha- j nem elsősorban azt, hogy a tanítón látható legyen: szavai belülről fakadnak, amiről beszél, az az ő számára életbevágó. Ez nem tökéletességet követel; azt jelenti: nyilvánosan beismerhetjük, hogy mi is kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk. Tanítványainknak látniuk kell, hogy magunk is tanítványok vagyunk.

Fontos az is, hogy a tanító empátiával forduljon a rábízottak felé. Csak empátia és figyelmes megismerés segítségével tanulhatjuk meg a másik ember nyelvét, amelyen az evangélium üzenete eljuthat hozzá. Empátiára van szükség az elfogadó, gyengéd szeretet kialakulásához is. Hiszen minden próbálkozásunknak csak a szeretet légkörében van értelme és hatása.

A szülők szerepe különösen is jelentős gyermekük istenképének alakulásában. A szülőnek a gyermekhez való viszonya adja meg az alapját a gyermek Isten45