Evangélikus Naptár, 1996
MILLECENTENÁRIUM - Kertész Eszter: A nevelés egyházunk veteményeskertjében
nel való kapcsolatának. Ha édesanyja gondoskodó, ha édesapjától nem kell félnie, ez meggyőzi őt arról, hogy Isten gondoskodik róla és ő rábízhatja magát. Az Istenről való első tapasztalatait a szülein keresztül szerzi. Emellett hatással vannak rá a szülőknek egymással és Istennel való kapcsolatának jelei is. Nem mondhatjuk azt, hogy a gyermek a szüleitől kapja a hitet. Mégis a szülő megmutathatja azt, hogy olyan kincse van, amelyre alapozható az élet. Imádságra kulcsolhatja gyermeke kezét és imádkozhat érte. K étségtelen, hogy az otthon, a család a legmeghatározóbb mindnyájunk életében. De éppen a hitünk szempontjából döntő a közösség is, amelybe tartozunk. Aki gyermekekkel foglakozik, annak tudnia kell, hogy a gyermekek érzelmi beállítottságú, emocionális lények. Ebből következik, hogy figyelnünk kell a hittanórák, a közösségi alkalmak kellemes légkörére. Ha pozitív élmények kapcsolódnak a hittan- vagy bibliaóra emlékéhez, a gyermek könnyebben magáévá teszi az ott hallottakat. A gyermekek oktatásában központi szerepe van a bibliai történeteknek. Megragadják őket a csodák, a hősök, az izgalmas események, és ezeken keresztül Isten igéje. Azt tapasztalom, hogy a kisgyermekeket sem kell félteni a mélységektől. Ha mindig Isten kegyelmét hangsúlyozzuk, nem okoznak bennük szorongást a nehezebb történetek. Mernünk kell azt mondani, hogy Isten másként gondolkodik, az Ő igazsága más mint a miénk, csak így juthatunk el a golgotái kereszthez! A Bibliával való barátkozás természetesen meséléssel kezdődik. Képes Bibliából olvasott vagy anélkül mondott történetekkel találkoznak először a gyerekek. De jól olvasó 8-10 éveseknek — némi irányítással — kezükbe adhatjuk az „igazi” Bibliát. Saját hittanóráim egyik legnagyobb élménye volt, hogy a színes mesekönyvek és látványos rajzfilmek között felnövő gyerekek mekkora lelkesedéssel lapozgattak a kép nélküli, fekete fedelű Bibliákban. Fontosnak tartom, hogy az önállóan olvasó gyerekeknek legyen saját Bibliájuk, így szívesebben ismerkednek vele. M inden módszertani és gyakorlati kérdésnél lényegesebb azonban az imádság, a ránkbízottakért való imádság. Mert akármennyit tudunk meg róla, a hit ébredése mégis csoda, a Szentlélek munkája. „Az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja” (lKor 3,7). Kertész Eszter 46
