Evangélikus Naptár, 1996

Megemlékezés halottainkról

Lengyel Piroska tanárnő. Élete utolsó szakaszában családjának szűk körébe vonult vissza. Hosszabb betegeskedés után 1995 májusában hunyt el, s hamvait a kelenföldi evangélikus templom kolumbáriumába helyezték.

KOSZORÚS OSZKÁR (1914—1995)

Édesapja — Krön Ferenc — is lelkész lévén, az ország több helyén volt otthona. Az erdélyi Resicabányán születtt, de lakott Lajtaújfalun, Gyónón és Szarvason is. Tanult Kecskeméten, Mezőtúron, Szarvason. A soproni teológiai fakultáson szerzett diplomát és 1938-ban avatta lelkésszé Raffay Sándor püspök. Nevéhez fűződik az Orosháza-Rákóczitelepi gyülekezet megszervezése. Ő lett annak első parókusa és örökös tiszteletbeli lelkésze. A háború idején két évre tábori lelkésznek hívták be, fogságba is esett. Szentetornyai lelkészként alesperessé választották. 1956-tól orosházi lelkészként és 1959-től esperesként szolgált. Feleségével, Bartos Éva tanítónővel négy gyermeknek örvendhettek, de kettőt tragikus körülmények között veszítettek el. 1982-ben ment nyugdíjba. 1988 óta özvegységben élt. A nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszakot megcsendesedett békességben hordozta.

GYÖNGYÖSI (GÜTTLER) VILMOS (1915—1995)

A soproni hittudományi karon végzett tanulmányai után 1939-ben avatták lelkésszé, s mivel anyanyelvi szinten beszélt németül, nyelvtudása folytán előbb Sopronban volt segédlelkész, majd az akkori pesti német egyházban szolgált, mint ennek utolsó lekésze a világháború éveiben. A józsefvárosi lelkészség után előbb Orosházán, később a Budapest-fasori gyülekezetben választották meg pa- rókus lelkésznek. Innét távozott Németországba, ahol Frankfurt am Main egyik evangélikus gyülekezetében töltött be lelkészi állást nyugalomba vonulásáig. Nyugdíjasán Rüsselheimben élt, s 80 éves korában hunyt el 1995. június 9-én.

*

Az aratómunkásokat segítő-támogató feleségekről sem feledkezhetünk meg. Papnékről, akik jóban-rosszban osztoztak férjük életútján és sokszor kántori szolgálatban az orgona- vagy harmóniumpadon, gyermekmunkában kicsinyek és ifjúság között, de mindig imádkozó háttérként férjük és a gyülekezet, az anya- szentegyház népéért fáradoztak. így veszítettük el özv. D. Ordass Lajosné, Kimer Irént 90. évében, özv. dr. Kosa Pálnét 79. évében és Nagy Tiborné Hauschild Ellát 73. évében.

Különböző életutakat zárt le Isten a halállal. Emberileg az egyik sikeres, talán fényes, a másik próbákkal teli vagy szürkének ható. Amikor emlékezünk rájuk, nem feladatunk megítélni őket, csak megköszönni szolgálatukat. Isten előtt állanak. Ő ismeri igazán életüket. Ajánljuk tehát kegyelmes szeretetébe az elhunytakat. Az ittmaradottakkal pedig legyen Isten vigasztalása.

Id. Bencze Imre

120