Evangélikus Naptár, 1996

A NAGY REFORMÁTOR UTOLSÓ ÉVEI - Ifj. Fónyad Pál: Utolsó utazás – utolsó út

A NAGY REFORMÁTOR UTOLSÓ ÉVEI

Utolsó utazás — utolsó út

Élete utolsó szakaszához érve, mindenki (remélhetem mindenki...) visszatekint életútjára, újból felfedezve a magaslatokat és a fénypontokat, de a szomorúságot és a csalódást is, örömöt és bánatot. A hívő ember nemcsak visszatekint, hanem hálát is ad és igyekszik rendezni kapcsolatát családtagjaival, barátaival, sőt haragosaival is, életét Isten és ember előtt lezárva készül a nagy útra. Luther Márton életének legutolsó szakaszában is ezt tette. Súlyos betegsége nyomán érezte halála közeledtét, életereje mégsem tört meg. Nem volt ugyan elfelejtett ember, de már nem állt az érdeklődés középpontjában és nem ünnepelték már, mint reformátori fellépésének kezdetén. A politikai életet mindig kételkedéssel szemlélte, de öregkorában különösen is, sőt csalódva figyelte a fejedelmek hatalmi ci- vakodását, mert azok szerinte megfeledkeztek így a nagy közös veszélyről, a törökről.

Az ismételten kiújult, de már megállíthatatlan betegsége előtt gondoskodni kívánt felesége jövőjéről, hogy az „ne mint szolgálólány” éljen halála után. így keletkezett végleges végrendelete. Családi élete, baráti köre, teológiai és egyházépítő munkássága élete vége felé is szorosan összefonódtak, egy szétválaszthatat- lan egységet alkottak. Ő is, mint számos más öregedő nagy alkotó, megtapasztalta, hogy életművét a legközelebbi társak is félreértik, vagy a fő célt semmibe véve, csak részletet ragadnak ki. 1545-ben, néhány hónappal halála előtt, elhatározta, hogy elhagyja Wittenberget, mert szerinte a reformáció városa a fő célt, azaz az Isten igéje szerinti életet feladta. Csalódott, de nem rezignált, azaz nem hagyta csalódását reménységén felülkerekedni. „Csak el ebből a Szodomából”, írta feleségének már útközben. „Nem akarok visszatérni, ... inkább barangolok és kolduskenyéren élek, semmint öreg napjaimra hagyjam magam a wittenbergi rendetlenség által kínozni és nyugtalanítani, miközben keserves és féltett művem

32