Evangélikus Naptár, 1996

A NAGY REFORMÁTOR UTOLSÓ ÉVEI - Ifj. Fónyad Pál: Utolsó utazás – utolsó út

megsemmisül.” Végülis a városatyák kérésére, akik féltek elveszíteni városuk akkor egyetlen legnevezetesebb személyét, visszatért. A helyzet változtatására csak egyetlen egy lehetőséget látott, ugyanúgy mint munkássága kezdetén fiatal korában: az evangélium prédikálása és tanítása. Továbbra sem tartotta helyesnek, hogy az egyház a világi hatalom lehetséges, de nem kívánatos, és időről időre gyakorolt diktatórikus eszközeivel biztosítsa a társadalom keresztyéni mivoltát, hiszen reálisan látta és tudta, hogy nincs olyan törvényes rend sem államban, sem egyházban, amely Isten akaratának tökéletesen megfelelne.* Önmagát ismételve, öregkorában is hangsúlyozta, hogy az, aki saját maga számára igényli a megbocsátást, az maga is köteles az egyházban és a világban a megbocsátást és a kibékülést gyakorolni. Ezért vállalkozott 1546 elején rideg téli körülmények között, már betegeskedve, szülőföldje meglátogatására és ott a két mansfeldi gróf tulajdonjogi viszályában való közvetítésre, azzal a céllal, hogy a haragosokat kibékítse. Ez sikerült is. A hosszú utazás és a nehéz tárgyalások megviselték: Az utazás utolsó úttá vált.

Feleségének, Káthének, mint utazásai során mindig, most is vidám hangú, de intésektől nem mentes leveleket írt. A humoros megszólításokból íme kettő: „Az én kedves feleségemnek, Doktor Luther Katalin önmártírnak Wittenberg- ben”és „A szent, aggodalmaskodó asszonynak... azén kegyelmes, kedves feleségemnek... Legszentebb Doktorné Asszony!” A gondoskodásáról híres, de túlzottan aggodalmaskodó asszonyt figyelmezteti, a gondoskodást megköszönve, hogy élete nem az ő kezében van. így például tizenegy nappal halálát előtt is: „Te aggódól még a Te Istened helyett is éppen úgy, mintha ő nem volna mindenható, mintha nem tudna tíz Márton doktort is teremteni, ha ez az egy öreg belefulladna a Saale folyóba... Hagyj békében az aggódásoddal. Mert jobb Valaki visel rám gondot, mint Te és az összes angyalok. ’’ A gondoskodás a véghez közeledve is kölcsönös maradt. Luther leveleiben igyekezett feleségét megnyugtatni. Halála előtt négy nappal utolsó levelével együtt küldött ajándékba kapott halakat Witten- bergbe.

Luther utolsó öröksége élete utolsó óráiban mondott imádságai, amelyek töretlen krisztushitének tükrei. Ebből néhány részlet: „A Te kezedbe ajánlom telkemet! Te megváltottál engem hűséges Isten!” „Hálát adok neked Istenem, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, hogy kinyilatkoztattad előttem a Te drága Fiadat, akiben én hittem, akit én szerettem, akit prédikáltam, akiről bizonyságot tettem és dicsőítettem.” Utolsó szava pedig ez volt: „Békességben és szívesen távozom. Áldjon meg az Isten mindnyájatokat.”

* A genfi reformátorral, Kálvinnal ellentétben nem volt híve az erőszakos eszközöknek, mert hitte, hogy Isten tökéletességét csak a halálon túl ismerjük meg.

Ifj. Fónyad Pál

33