Evangélikus Naptár, 1996
MODUS VIVENDI - Győri Gábor: „Becsüljétek meg, akik fáradoznak közöttetek!”
Jézus tudja, hogy a világon nagyon sok betesdai béna van, akinek nincs embere. Míg a mai gazdasági élet munkaerő-túltengésben szenved, és sok ember kerül az utcára, addig az Isten aratásában munkaerőhiány van. „BECSÜLJÉTEK MEG ŐKET!...” — Azokról beszél Pál, akik mégis vállalják a szolgálat terhét, mint ő maga is. Bejárta szinte az egész római birodalmat az evangélium jóhírével. Méltán mondhatta: „Többet fáradoztam, mint a többiek együttvéve” — de hozzáteszi: „nem én, hanem Istennek velem levő kegyelme” A lenyűgözően hatalmas apostoli munka mögött hatalmas munkatársi gárda áll! A Római levél végén harmincöt nevet sorol fel az apostol, mint munkatársát, de ennél jóval több volt azok száma, akikkel együttműködött. Éppen ez Pál munkálkodásának titka és ez a keresztyén szolgálat lényege: együttmunkálkodás és kölcsönös megbecsülés. így valósul meg Krisztus testének csodálatos élete, így kel életre az egyházban maga Krisztus, így lesz szellemi, kulturális vagy éppen anyagi vállalkozás helyett igazi szolgálat az, amit az egyházban élő emberek együtt tesznek. Lehet, hogy ez az egyházmodell ma nem igazán népszerű, lehet, hogy sokan más paraméterekkel mérik az egyház tevékenységét, de Jézus egyértelműen mondja: „Aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya (Jn 12,26). Ebből az atyai megbecsülésből kell következnie a mi kölcsönös megbecsülésünknek. Ha az Atya ennyire méltatja a mi gyarló szolgálatunkat, mi sem fintoroghatunk egymásközt. Ez azonban nem jelenti, hogy kritikátlanul elfogadunk mindent, ami az egyházban szolgálat címén történik. Pál sem hagyta szó nélkül Péter képmutató viselkedését (Gál 2,11), sőt beszél a „csaló munkásokról” is (2Kor 11,13). „AKIK ELÖLJÁRÓITOK AZ ÚRBAN...” — ez lehet az egyházban minden kritika alapja és erre épülhet fel a munkatársi kapcsolatrendszer bármilyen egyházi szolgálatban: egyházvezetésben, gyülekezeti munkában, vagy éppen az egyház pedagógiai tevékenységében, az „Úrban” elöljárni egyértelműen azt jelenti, amit Jézus így mond tanítványainak: „aki közöttetek első akar lenni, legyen a rabszolgátok.. ” Igazi megbecsülést csak az így hitelesített élet szerez. Bizonyára sokan vannak, akiknek fáj az, hogy más hivatások mellett a keresztyén élethivatás is sokat vesztett megbecsültségéből. Fájnak a botrányok, a méltatlan torzsalkodások, melyek mögött valójában nem az igazságért való harc, hanem a hitelképtelenné vált, nem „az Úrban” megélt keresztyén élet áll. Mint lelkész, különösen is fájdalmasnak tartom a lelkészi szolgálat becsületén esett foltokat. Rászolgáltunk, mert nem jól szolgáltunk. Reménységgel, de aggodalommal is tekintek egyházunk egyre bővülő oktatási munkájára. Jó látni a sok új munkást az Úr aratásában, de már napjainkban meglátszik a konkoly is a zsen- dülő vetésben (Mt 13,24 kk). E kis meditáció célja nem a szeretetlen ítélkezés vagy a pesszimizmus terjesztése, hanem a lélek ébresztése. Élj és munkálkodj az Úrban, hogy újra becsülete legyen a keresztyén névnek e hazában! Győri Gábor 23
