Evangélikus Naptár, 1996
MODUS VIVENDI - Dr. Szabó Lajos: : „Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre”
MODUS VIVENDI „Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre” IThessz 4,7 Néha mindegyikünknek meg kell állnia, hogy számot vessen: hogyan él, milyen az élete. Jelzések érkeznek, hogy nem mehetünk úgy tovább, ahogy eddig éltünk. Hihetetlen gyorsasággal alakul át a környezetünk, alig ismerhető fel az egykori, a régi állapot. Kereszténységünkre másképpen néznek ma, mint akárcsak pár évvel ezelőtt. Mást várnak tőlünk. Sokan torpannak meg körülöttünk életüknek egy-egy sokkszerű csapása után és válnak teljesen levertté. Van-e számukra üzenetünk? Létezik-e olyan tartalom és cselekvés, amelyet megtapasztalhat biztonságát vesztett embertársunk? Nem kell sokat gyalogolnunk ahhoz, hogy elveszett drahma, eltévedt juh és elkeveredett fiú kerüljön elénk. Mekkora erő kell ahhoz, hogy az egyszerű segítségnyújtáson túl, vagy amellett, a lelki rehabilitáció is megtörténjen! Az egyház igazi „modus vivendi”-jét ott találja meg, ahol a mentő cselekedet nem alamizsnaként, de nem is a hivatalosság kényszere alatt születik meg, hanem természetesen, egyszerűen, szinte magától értődőén. Mindig tévedünk, ha azt hisszük, hogy az efajta szolgálatvállaláshoz hibátlan emberek szükségesek. Sokkal hasznosabbak azok, akik maguk is gyógyulófélben vannak. Hiszen tudjuk, hogy megtorpanás idején a legjobb terápia egy új munkafeladat. Az elerőtlenedés állapotában sem tartalékolni kell a maradék erőt, inkább odaadni másoknak, mert így születik új erő. Ha lankad a hitünk, akkor sem az egyedüllét és a bezárkózás a gyógymód, hanem a kilépés és a vállalás. A megszokottság terhe is csak úgy csökken, ha kísérletezünk és próbálkozunk új módszerekkel és feladatokkal. 20
