Evangélikus Naptár, 1996
SZÉPÍRÁSOK - Berta József: Szeretetben élni
A nagyobbik kisfiú hallgatja a beszélgetést, majd felnéz az édesanyjára és csodálkozva mondja: — Anyukám, nem lehet semmi baja az édesapának, hiszen mielőtt bementünk a templomba, a presbiter bácsikkal imádkoztunk érte! A papné elkomolyodott arccal simogatta meg a kisfiú arcát. gy óra múlva megállt a motor a ház előtt és belépett a lelkész mosolyogva, r^rözeledett a karácsony, Krisztus születésének, a szeretetnek, az ajándéko- J\. zásnak, a békességnek Istentől megáldott kedves ünnepe. A legnagyobb ünnepre készülve, a legtöbb ember mindennapi élete is megváltozik. A régi szokás szerint a pulyka, a kolbászos káposztaleves, a mákosguba kerül az ünnepi asztalra. Ilyenkor mindenki lázasan vásárol, dugdossa az ajándékokat, a meglepetéseket. A boltok forgalma is jelentősen nagyobb lesz, hiszen mindenki — pénztárcájához mérten — többet vásárol. Én magam is elindultam ünnepi bevásárló kőrútomra. Mint nyugdíjas néptanító, ráértem, figyeltem a bevásárló embereket, magatartásukat, és egyesek idegeskedését. így lehettem tanúja egy szomorú, de mégis kedves kis történetnek. Közreadom. Kora reggel az egyik ÁFÉSZ élelmiszerboltban. Már megérkezett a tej, a pékáru is. Nagy a forgalom. Nyílik a bolt ajtaja. Idős, hajlotthátú apóka csoszog be a boltba. Megáll, botjára támaszkodva piheni ki az út fáradalmait. Kissé zavartnak látszik. Olyan, mintha keresne valakit. Aztán zavartan elindul a kenyeres pult felé. Szétnéz, és egy alkalmas pillanatban egy zsemlét csúsztat a zsebébe. Megnyugodva örvend, hogy nem vette észre senki. Utána a tejespulthoz araszol. Ott egy fél liter tejecskét akart eltenni, de az árgus szemekkel figyelő boltvezető ezt már észrevette. Odament a bácsikához, és udvariasan megkérte, hogy menjen be vele az irodába. Apóka tétova léptekkel, reszkető lábakkal, a szégyentől megbénítva követte a főnököt. Odabent leültette a bácsit. Nyugodt, szelíd hangon így szólt a főnök: „Aranyos bácsikám, miért tette ezt? Hiszen tudja, hogy ezt büntetik. A boltért anyagilag én vagyok a felelős. Mi lenne velem, ha szemet hunynék az ilyenek felett?” Szeretetben élni 137
