Evangélikus Naptár, 1996

SZÉPÍRÁSOK - Berta József: Szeretetben élni

A bácsika remegő hangján szégyenkezve szólt: „Főnök úr! Isten látja telkemet, hogy nekem még sohasem volt összetűzésem a törvénnyel. De a baj most megtörtént. Higyjeel, tegnap még früstököltem, de ebédem már nem volt, vacsorára már csak lapos tányérra keserű sóhajtás jutott. Tetszik-e tudni, hogy milyen nagy úr az éhség? Nyugdíjas vagyok. Csak két nap múlva kapok nyugdíjat. Eljöttem, hátha akad valaki ismerős, akitől egy húszast kérjek kölcsön. De nem akadt senki. Magányosan élek. Elmúltam hetvennyolc éves. Munkát már nem tudok vállalni. Tessék elhinni, hogy megöl a magány, és oly sokszor az éhség. De a min- denit a világnak. Egyesek dőzsölnek, turkálnak a javakban, nekem meg nyolcezer forintból kell tengetni nyomorúságos életemet negyven évi becsületes munka után.”

a z esetet látta az egyik pénztáros kislány is. Megsajnálta a bácsit. Betolta a pénztár fiókját. Bocsánatot kért az ott várakozóktól: „Azonnal jövök.” Ezzel besietett az irodába: „Főnök úr, ez a bácsi az én nagybátyám. Megtévedt szegény, én kifizetem helyette.” — Letette a húszast, és sietve ment vissza dolgozni. A várakozók nem türelmetlenkedtek. Mintha az advent békességében érezték volna, hogy a szeretet, a jóság vibrál a levegőben.

138