Evangélikus Naptár, 1996
SZÉPÍRÁSOK - FRIEDRICH LAJOS: Viharban
Ezen a mostani napfényes, gyönyörű nyári vasárnapon is ott van a nagyobbik fiú abban a szobában, ahol ősi szokás szerint istentisztelet előtti imádságra szoktak összejönni a presbiterek, hogy aztán a lelkésszel együtt közösen menjenek be az Isten házába. A kisebb fiút még öltöztetik, de nemsokára majd ő is belép anyjával a szobába. Ma a segédlelkész tartja az istentiszteletet. A lelkész néhány perccel ezelőtt indult el kis motorján a szórványba, istentiszteletet tartani a Balaton mellett. A harmadik harangszóra belép a szobába Luther-kabátban a segédlelkész és körbe állnak egymás mellé a presbiterek. Megkezdődik a rövid imádság: — Isten áldja meg az igét, amelyik szólni fog, Isten áldja meg az ige hallgatóit, a templom gyülekezetét, a város népét, közel s távolban minden embert, akit Isten a maga képére teremtett. És áldja meg az Isten a lelkipásztort, aki elindult a szórvány népe felé, hogy ott is megszólaljon az evangélium. Isten legyen velünk és mindenekkel! Az Áment már együtt hangosan mondják a jelenlevők. Aztán bevonulnak a templomba. Együtt van a gyülekezet. Száll az ének és Isten elé térdel az imádság. Szól az igehirdetés és szívtől szívig ér. A mikor az imádság után megszólal az orgona és elkezdődik a befejező ének, hirtelen éles fénnyel és hatalmas hanggal betör a templomba a hirtelen jött vihar. Veri az eső az ablakokat. Villám cikázik át a pislogó gyertyák fölött és az orgona lágy hangjába belezúg a mennydörgés moraja. A gyülekezet még elénekli a befejező éneket: „Maradj meg kegyelmeddel, velünk óh Jézusunk!” És mire lassan elindulnak a templomajtó felé, elcsöndesedik a hirtelen jött vihar. Még néhány csepp harmat van a kilincsen, de már a kijövő arcokra visszamosolyog a gyönyörű nyári napsugár. A templom előtt néhány szóra a szokás szerint még megállnak az emberek. A papné kezén a két kisfia, így beszélget az asszonyokkal. Mielőtt elválnak, még ezt mondja: — Jaj, nem tudom, mi lett a férjemmel ebben a nagy viharban. Jaj, csak meg ne fázzon. Jaj, csak beteg ne legyen! 136
