Evangélikus Naptár, 1994

Poós László Bp., Deák téri másodfelügyelő: Nagyvárosi presbitérium

idősek látogatása, hittanórák, bibliaórák, istentiszteletek tartása stb.

A mi gyülekezetünk sem mentes ilyen szemlélet hatásától, de egy nagyvárosi nagyobb gyülekezet - ahol talán még több az „ügyintézési” feladat, ahol eleve személytelenebbek a kapcsolatok már csak a ritkább érintkezési lehetőségek miatt is, ahol sokkal kevesebbet tudunk egymásról és sokkal nehezebben terjed az aktuális gyülekezeti feladatok híre - talán fogékonyabb annak felismerésére, hogy nem lehet „egy — ember - központú” ma a keresztyén gyülekezet, hanem „gyülekezetének kell lennie, ráhangoltabb- nak annak felismerésére, amit Pál mond (lKor 12), hogy csak egymásra szoruló szem, kéz, láb, szív egyú'mnűködésében lehet a gyülekezet feladatait megoldani.

Talán ilyen „városi” körülmények között nagyobb a késztetés, hogy tudva törekedjünk az ilyen együttműködésre. A gyülekezeti struktúra, ami ezt támogatná, valamiféle hármas tagozódásban képzelhető el (nyilvánvalóan anélkül, hogy merev lenne a határ közöttük): a „lelki” (lelkészi), a „menedzseri” és a „munkatársi” tagozódásban, amelyben a „menedzseri” jelenti lényegében a presbitérium feladatkörét, a „munkatársi” pedig a gyülekezeti tagok státusát (minden gyülekezeti tagot beleértve ebbe).

Természetesen nálunk sincsenek „főállású” presbiterek, akik napi 8 órában végeznék feladatukat a gyülekezetben - ez még a nyugdíjasoktól sem várható el -, hanem vannak presbitereink és munkatársaink, akik egy-egy szektorát és részletét vállalják a munkának. E részletek összehangolása, koordinálása a presbitériumunk dolga, ill. még inkább egy kisebb csoportjának, a „vezetőséginek a feladata. Ennek tagjai a lelkészeken, a felügyelőn és két másodfelügyelőn kívül a „bizottságok” vezetői.

A „munkatársak” — a gyülekezeti tagok — úgy véljük, igazán „kiscsoportokban” tudnak a gyülekezethez kapcsolódni, a gyülekezet munkájában részt venni. E „kiscsoportok” a különböző gyülekezeti alkalmakat jelentik: egyrészt a bibliaórákat, gyermekmunkát, azaz a kimondott lelki alkalmakat stb., másrészt más kisközösségi (társasági) alkalmakat (amilyen pl. a Nők Testvéri Szövetsége, amely többek között a segélyezést, a látogatásokat is végzi vagy a cserkészcsapat stb.). harmadrészt a kimondottan „feladatorientált” bizottságokat. Ez utóbbiak vannak hivatva elsősorban a gyülekezeti „menedzsment” feladatokat támogatni. Ezek a Gazdasági Bizottság, a Ház (ingatlan) Ügyek Bizottság (a GB része), az Információs Bizottság, a Zenei Bizottság, a Külkapcsolatok Bizottság, az Expo Bizottság, és a Nők Testvéri Szövetsége, (amely funkciója révén több, mint egy társaság vagy egyesület).

Nyilván nem mi „fedeztük fel” ezt a struktúrát, a törekvésünk azonban az, hogy ez a struktúra ne egy fentről lefelé épülő hierarchikus piramissá, „papközpontú” gyülekezetszerkezetté alakuljon (amilyen pl. állami és egyházi vonalon egyaránt uralkodott az elmúlt évtizedekben), hanem minden szinten önálló munka folyjék. A presbitérium feladata azon munkálkodni, hogy mindez gyülekezeti munkaként menjen úgy, hogy egymásról tudjunk, egy gyülekezet legyünk, a sokszínűség lehetőségének biztosításával mégis egy mag körül: gyülekezet- és evangéliumközpontúan.

Magunk is kísérletezünk ennek a kiscsoport bázisú gyülekezetstruktúrának a gyakorlatával. Döntőnek érezzük, hogy e csoportok között kölcsönhatás alakuljon ki, s legyen egy fórum, ahol a csoportok egymást megismer50