Evangélikus Naptár, 1994
Fehér Károly: Szombathelyi példa
Aztán föltámadt az az ötlet, hogy ez a kis csapat tehetne többet is a gyülekezetért. A gyerekmunkán kívüli területen is. A presbitérium nyilvános ülésén mindig megjelent a kör egyik vagy másik tagja. Javaslatok születtek. Később nagy vállalkozásba vágtunk. Próbáljunk meg egy gyülekezeti újságot írni. Ezen keresztül még érthetőbbé tehetnénk szándékainkat. így született meg az „Ébredő Gyülekezet” című lap., István egy kis nyomdában dolgozik. Tünde egy időben korrektor volt. Ők lettek a lap szakemberei. Volt, aki a gyerekrovatot vállalta, mindig valaki más a bevezető cikket. Képeket kerestünk és cikkeket írtunk. Sokszor éjszakába nyúlóan, alig látva került be a számítógépbe az új anyag. Az újság jó lett, de még jobb az a különleges közösség, ami csak a gyülekezetekért tenni akarók számára ismert. A másik feladatunknak éreztük a szegények megsegítését. Ez a szándékunk mindig meghiúsult addig. Látszott, hogy csak úgy indulhat be, ha mi magunk is komoly pénzt áldozunk erre. A gyerekruhagyűjtésünkbe már sokan bekapcsolódtak. Egyszer Andrea és Linu azzal állított be, hogy az utcájukban megszerveznék a házi bibliaórát. Mikor lenne jó? Kerestem egy szabad órát, bár nem nagyon bíztam az egészben. Aztán összegyűltünk. Rengetegen. Később egyre többen. A szezon végi záróalkalmon már mintegy harmincán zsúfolódtunk össze egy kis konyhában és szobában. Valódi csoda volt. Voltak persze kudarcaink is. Az ötletek sokasága a fejünkre nő olykor. Néha nem értették, mit is akarunk. De valami elindult. Imádkozva, beszélgetve, küzdve. Hiszem, hogy Isten újra és újra megújítja őrállásunk felelősségét bennünk. Hiszem, hogy új és új emberekkel szaporítja kis csapatunkat. Hiszen az ébredést Ő adhatja. Koczor Tamás Szombathelyi példa „Igaz, hogy Szombathelyen a presbiterek maguk készítette kiselőadásokban időszerű teológiai kérdéseket dolgoznak fel?” - kérdezte tőlem valaki jó tíz évvel ezelőtt. Igennel válaszolhattam, de hozzá kellett tennem, hogy ez már, sajnos, inkább csak múltidőben érvényes. Elődöm szolgálati idejében valóban ilyen jellege is volt időnként a presbiteri üléseknek. A tény és a kicsit csodálkozó kérdés évtizednyi távolságból is elevenre tapint. Mi is igazában a tennivalója ennek a választott testületnek, amelynek az arculatát zsinatunk is igyekszik formálni. Egyháztörténészek tudnának csak hiteles látleletet készíteni, miként alakult és hogyan változott a testület arculata, tevékenységi köre. Gyerekkori emlékeimből bukkan fel, hogy édesapám néha ilyen félelmetes tömörséggel foglalta össze egy-egy presbiteri ülés tartalmát-menetét: a papunk akarta, de a presbitérium ellenezte. Sommás, érdemi következtetések levonására természetesen nem alkalmas egy-egy ilyen helyi és esetleges jelenség. Egy azonban - minden negatívum ellenére is világos: mindig volt 48
