Evangélikus Naptár, 1994
Dr. Fabiny Tibor: Az evangélikus Kossuth
A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült Kossuth amerikai és európai körútja után Turinban telepedett le, ahol a valdensek templomát látogatta. A magyar gyülekezetek több ízben fordultak hozzá. A Nógrád megyei Sámsonháza, amelynek lelkészéhez, Vladár Jánoshoz régi barátság fűzte, 1871-ben felkérte: vállalja el a világi főfelügyelői tisztet. A felkérést Kossuth meleg hangú levélben köszönte meg - Múzeumunkban ennek másolata is látható - és többször is hangsúlyozta, hogy ez az egyetlen magyarországi tisztség, amit elvállal, éspedig egyházának a szolgálataként és az iránta való hálája jeléül. „E választást megtiszteltetésnek tekintem — írja levelében — s teljes készséggel elfogadom, csak azt sajnálva, hogy a számkivetés, amelyre hazánk politikai viszonyai által kárhoztatva vagyok, meg nem engedi, hogy az egyház javának előmozdításához oly hatályosan hozzájárulhassak, mint azt tehetni óhajtanám. De amit és amennyit a körülményekhez képest tennem lehetend, azt teljes készséggel felajánlom, amiért is lekötelezve érzem magamat Tisztelendő Uraságodnak, ha engem híveinek egyházi és iskolai ügyei és szükségei felől időnként felvilágosítani méltózta- tandik. . E levél mindennél jobban bizonyítja evangélikus egyháza iránti mély és őszinte szeretetét, hithűségét és alázatát. Ugyanakkor távol állt tőle bármiféle vallási bigottság. Amikor szabadelvű beállítottsága láttán egy erdélyi unitárius professzor levélben aziránt érdeklődött tőle, hogy nem érzi-e közel magához az ő vallásukat, így tett hitet az ágostai hitvalláshoz való ragaszkodásáról : „Evangélikus szülőktől születtem, evangélikus vallásban nevelkedtem, s lelkemben jól érzem magamat Luthernek ama tana mellett, mely a lelkiismeretet emancipálta, midőn a keresztyén vallás kútfejének a Szentírást, az edénynek pedig, mellyel azon kútfőből meríteni kell, nem bármi néven nevezett tekintély dictátorságát, hanem az észt, az egyéni szabad ítéletet jelölte ki, melynek nincs megtiltva semmi syllabusok által, hogy azon másik, azon nem írott könyv revelációiból is merítsen, melynek neve a természet, s melynek úgy a porszem, mint a virágok milliárdjaiban nyilatkozó örök törvényei örök Törvényhozóra vallanak!” Az 1879-es nagy szegedi árvíz idején Szeged fiatal lelkésze, Thomay József is Kossuthhoz fordult, hogy rommá lett templomuk és paplakjuk felépítése érdekében nemzetközi kapcsolatai révén segély kiutalását eszközölné. Válaszleveléből tudjuk, hogy tüstént megígérte: „megkeresni a könyörület ajtaját” éspedig Ferenc fia révén. Közbenjárásukra az angol Evangelical Alliance kész volt arra, hogy fogadja Szeged gyülekezetének küldöttét és épületeik rendbehozatalához anyagi segítséget nyújtson. Kossuth féltőn szerette nemzetét és siratta sorsát Aradtól Tállyán át Szegedig. A turini remete megszorított minden feléje kinyújtott kezet. Példájával arra tanított, hogy szabadságra, önállóságra, fejlődésre és felemelkedésére csak az a nemzet méltó és képes, amely tud önmagáért áldozatot hozni. A nemzetszeretet mértéke és valósága az áldozathozatalban rejlik. Kossuth öröksége: a vallásszabadságért, a nemzeti és állami élet önállóságáért, a közös teherviselésért és az egyenlőségért való küzdelem: mind olyan testamentum, amely mai nemzedékünknek is üzenet és kötelezés. Dr. Fabiny Tibor 32
