Evangélikus Naptár, 1994

VERSEK,ELBESZÉLÉSEK

fedelének felszakadását, a diadalmas feltámadást hirdetik. Lehetetlenség? Az még nagyobb lehetetlenség, hogy a bennünket szerető Isten nekünk rosszat akarjon.

A sírgödör mind sekélyebbé vált, egészen feltöltődött, elején megjelent a fából való kereszt. A föld tovább omlott a sírra, mígnem négy egyenes vonal keretezte lapos domb emelkedett rajta. Az egyházfi a kezében lévő lapát nyelét közepén megmarkolva a kereszt jelét nyomtatta a sírdomb puha földjébe és megindult a koszorúk, csokrok áradata. A sír fölé virághegy emelkedett.

Az emberek megmozdultak és előbb csak egyesek, kis csoportok lépdeltek a temető kapuja felé, majd tömör emberfolyam kanyargóit feketén a sírok között és ömlött ki a temetőből. A gyászolók is megindultak tétova, lassú léptekkel, vissza-visszatekingetve. Utoljára az apa maradt két gyermekével. Az égre nézett, amely kéken izzóit a nyári nap lobogásában. Megszorította a tenyerébe simuló két apró, puha gyermekkezet.

— Menjünk mi is! Haza. — Hangja rekedtes volt.

Kislánya riadtan kérdezte.

— Hát anyu? Anyu nem jön velünk? Ittmarad? Miért? — Csöpp szája sírásra görbült.

Megbékélten, tisztán, melegen zendült édesapja hangja.

— Ne sírj. Isten mégis szeret, minket is szeret.

Megindultak hármasban, kéz a kézben. Az apa lépteit gyermekei tipegésé- hez igazította. Napsugár ragyogta be előttük az utat és ők mentek-mentek — összefonódva — a nyári napban.

TARJÁN LÁSZLÓ

Egy magyar család rendszerváltozásai

A történelem kerekei hol gyorsabban, hol lassabban forognak. Most gyorsan forognak, olyan gyorsan, hogy néha szédülünk, émelygünk, szorongásaink vannak. . .

A kihantolt földrakást körülálló gyászolók kis csapata mozdulatlanul bámul a sírgödör felé. Ki-ki a saját végzetére gondolva mereng a kisvárosi temető feltámadunkdillemájú hangulatában. .. „Mert tudom hogy az én Megváltóm él és utoljára a porom felett megáll. . hangzik az egyetlen hang a fejek felett a tisztelendő szájából. És itt az utolsó szónál a tetőtől talpig feketén görnyedő, apró kis öregasszony gondolatai hirtelen kikapcsolódnak, önálló útra térnek. Furcsa, idegenszerü hangulat szállja meg. Mintha körülötte ez az egész ceremónia nem is neki szólna, a hangok értelem nélkül, távolról szűrődnek hozzá. Aztán egymásután, álomszerűén jelennek meg előtte múltjának emlékképei.. .

121