Evangélikus Naptár, 1994
VERSEK,ELBESZÉLÉSEK
hogy gyérebb volt a haja, de így még inkább hasonlított valami glóriához, ahogyan azt én gyermekkoromban láttam. Ránk mosolygott, de nem jött oda hozzám, nem üdvözölt, nem fogott kezet a befolyásos emberrel, akkor már gimnáziumi igazgatóval. A betege kezét fogta meg, az embertársáét, a szegény öreg szabóét, akinek nyugdíja sincs, csak megrokkant nyolcvan éve, s most zavarban van, hogy ezzel mit kezdjen. Engem már nem ismert fel apám, de Simont igen. — Meghalok, doktor úr. Láttam, az öreg doktor megszorítja a hűlő kezet: — De feltámadunk Miklós bácsi! Feltámadunk! Azt hiszem, ilyenkor szokták mondani, hogy angyal szállt át a szobán. Mert csend támadt, mint a teremtés hajnalán, mint a születés titokzatos pillanatában. Pedig halottunk lett. Ennek a nemlétező halálnak a milyenségét, kicsiségét és nagy értékét magyarázta meg nekünk ez a bölcs, hívő öregember, polgári foglalkozása orvos, valójában apostol, amikor nem adott élesztő injekciót, hogy a másik öreg esetleg még végrendelkezhessék a semmijéről, hanem a múló percek kínja helyett meghirdette neki az örökkévalóság evangéliumát: — Feltámadunk! így történhetett, hogy anyám nem ejtett könnyet, csak ült tovább a széken, hogy ne legyen utunkban. Mi a nagynénémmel vizet hoztunk, hogy apámat lemossuk. A szentbeszéd elhangzott. Az igehirdető, akin nem volt papi mellény, Lut- her-kabát, begombolta barna zakóját. A kopottas szabóműhely így is templom volt. A spulnik úgy álltak a varrógépen, mint az oltárgyertyák. A réz tizenegyes lámpa olyan volt, mint reformáció-korabeli ereklyetartó. A sok súlyos vasaló, mint bűneink nehezékei. A letörölt székek ragyogtak, mint ifjú lelkek a konfirmáció előtt. Elgyötört kis leikeink lángolásra készek, mint a megfúvott parázs. Nem vettem észre, amikor az öreg doktor kiment az ajtón. A léghuzatra eszméltem, s megláttam, hogy a halotti bizonyítványt kitöltetlenül hagyta az asztalon. Utána futottam, de a küszöbön megtorpantam. — Halotti bizonyítvány? Kinek? Apámnak? Hiszen ő közelebb van az örökkévalósághoz, mint én! — Halotti bizonyítvány? Kitől? Simontól? A tanítványtól, a küldöttől? Akit már kiskoromban felismertem?! Ilyen csontvázpapírt ő nem ír alá, hiszen az imént is mondta, hogy: — feltámadunk! Nagyon jól tudjuk, hogy a fiatalabb, de a gyakorlott idősebb lelkészek is mennyi munkával, vívódással készülnek fel egy-egy prédikációra. Megnézik az eredeti héber szöveget, a görög szavak szinonim jelentését, a különböző 118
