Evangélikus Naptár, 1994

VERSEK,ELBESZÉLÉSEK

— Tisztelem álláspontodat Mester, de én másképpen gondolkodom. Hozzám csak az én gondolataimon át szól az Isten.

A Mester is felállt. Kissé felindultan.

— Egy fogyatkozásod van, fiam. Eredj el, adj túl egy időre ezen a magad csinálta elveden, és keresd Isten üzenetét az egyszerű hívő emberek vallástételeiben. Ha mindennél jobban szereted Istent, akkor hagyd rá magad a más emberek ajkán hirdetett evangéliumra. És kincsed lesz a mennyekben.

Az író szellemes ember volt, de most nem tudott válaszolni erre az állhatatos felszólításra. Fanyarul elmosolyodott, kezet fogott mindkettőjükkel, és elment.

A Mester szemében könnyeket látott a tanítvány.

— Fiam, — mondotta a Mester fájdalommal —, könnyebb a tevének általmenni a tű fokán, mint bejutni a Mennyek Országába azoknak, akik önhitten a maguk tehetségét istenítik. Jaj azoknak, akik csak fél szívvel támaszkodnak Istenre. Der áldott mindenki, aki ilyen kötelékeitől megszabadul, és teljes bizalommal Oreá hagyatkozik.

— De van ilyen ember, Mester? — tépelődött a tanítvány. Kicsoda üdvözölhet az emberek közül, hiszen szívünk egészen sohasem Istené!

A mester ránézett overálos tanítványára. Nekitámaszkodott a kunyhó előtt jí±. leásott fakeresztnek — mintha csak hozzánőtt volna! — és megsimogatta a tanítvány karját.

— Kicsoda üdvözölhet? Embereknél ez lehetetlen lenne, de hála az Úrnak! — Istennél minden lehetséges nekünk.

A tanítvány felnézett a Mesterre, és halkan, szégyenkezve mondta neki.

— Mester, holnap hazamegyek. Elrendezem a földügyemet a Megváltó Istennel. Mind a tíz lánc földemet odaadjuk a szegényeknek.

Szeméből kibuggyant a könny. Hallgattak a csendben mindketten.

MEDVEGY ANTAL

Egyszavas igehirdetés

Sok prédikációt végighallgattam, figyeltem a karizmatikus evangélizátoro- kat, gyötrődő egyszerű papokat, nagy műveltségű okos lelkészeket. Napokra, évekre maradtak meg bennem kezdő teológusok és aranyszájú püspökök írásmagyarázatai. Azt hiszem, legtöbben így vagyunk a szentbeszédekkel.

Olyan igehirdetést azonban, mely megállított, mint a Hang állította meg Sault a damaszkuszi úton, csak egyszer hallottam. Egyszer, egy szóban, az öreg Simontól.

Ez a szó azonban ma is visszacseng, s most, hogy egyre jobban hallom a harangszót, üdvösségem záloga. Ha nem hallanám, az örök sötétséggel kellene számolnom.

Simon doktor a háziorvosunk volt. Ó segített a világra, ő varrta össze a

116