Evangélikus Naptár, 1994

VERSEK,ELBESZÉLÉSEK

A tanítvány halászni járt délután. Amikor visszatért, látta, hogy egy isme- y^rős arcú ember ül a Mester mellett. Rögtön felismerte a tegnap esti jelentkezőt. Még azt is tudta róla, hogy író. Egy könyvét ő maga is olvasta. Szívesen emlékezett vissza erre a könyvre. Mély emberség és szeretet hatotta át az egész kitűnő írást.

Úgy látszik, már régóta beszélgettek.

— Nos, fiam — folytatta a Mester a tanítvány köszönése után a beszélgetést — , meggyőződtem arról, hogy szereted a Mennyei Atyát, és bizalmad van hozzám. De hogyan állsz az emberekkel? Szereted-e felebarátaidat? Mit teszel értük hited indításából?

Látszott, hogy az író megütközött ezen a kérdésen. De jólnevelten erőt vett magán.

— Jótékonyságra gondolsz Atyám? A hitközség terhét felerészben én viselem.

— Ne érts félre, fiam, az engem nem érdekel, hogy mit csinálsz a pénzeddel, és mennyit tartasz meg jövedelmedből. Hanem, hogy te mivel szolgálsz az emberek között.

— A könyveimmel Mesterem. Az írásaimmal Istenre mutatok. Istenes és humánus gondolataimat nekik adom. Sokat beszélek hozzájuk, előadásokat tartok, nemegyszer a templomban is. Sok a mondanivalóm nekik, és most még több lesz, mert mindennél jobban odaforrtam Istenhez. Uram, mondd meg kikhez szóljak, és én megfürdetem az embereket frissen áradó evangéliumi mondanivalómban. Gondolataim köteteken át fogják szolgálni Isten ügyét.

— Tehát kész vagy arra, hogy egészen rábízd magad Isten vezérletére?

— Teljesen Istené a szívem — válaszolt az író megindultan.

— Akkor menj ki az emberek közé, és hallgasd meg őket. Hallgasd meg a kis falusi templomok prédikátorait, akik nem a te gondolataidat mondják, és nem beszélnek olyan pallérozotton, mint te. Járj be — úgy gondolom — száz templomot. Járj el áhítatokra, külvárosok imatermeibe, ahol egyszerű emberek tesznek bizonyságot darabos szavakkal hitükről.

Az író mosolygott a széken, elnézően, de kissé feszengve.

— Értelek Mesterem, élményszerző körútra küldesz. Talán el is mennék kedvedért néhány helyre, de sajnos szerződéseim az íróasztalhoz kötnek. De egyébként is — tette hozzá bizalmasan —, én már túl vagyok azon, hogy prmitív emberek vallásos fejtegetéseit hallgassam. Egy-egy márkás szónokot még tiszteletből meghallgatok, de a prédikátorok többsége bosszant és fáraszt. Inkább leülök otthon a Biblia mellé, és gondolataim sokkal mélyebben feldolgozzák azt, mint a legtöbb hitszónok tudná.

A Mester megcsóválta fejét.

— Fiam, fiam ne vétkezz. A legegyszerűbb vallástételben is Isten üzenete rejtőzik. Hogy akarsz Istennek szolgálni az emberek között, ha nem érdekel téged Isten üzenete az emberek szájából? Hogyan kívánhatod az emberektől, hogy meghallgassanak téged, ha te magad unod hallgatni őket. Isten hitből hitbe, embertől emberig hirdetteti szavát, és így ajándékozza nekünk is a hitet. Neked nagy szükséged van arra, hogy megtanuld: a mi gondolataink még nem az O gondolatai!

Az író felállt.

115