Evangélikus Naptár, 1994

VERSEK,ELBESZÉLÉSEK

A utó fordult le a műútról a folyó felé a keskeny szekércsapáson. Mindket- ten arra néztek.

— Az első látogató —, mondotta a tanítvány még mindig szégyenkezve. — Derék becsületes ember. Istenfélő, az Ige tisztelője, aki várja Isten Országát.

Az autó odaért hozzájuk. Gyönyörű, idei Studebaker típus volt. Magas, szemüveges, elegáns ember lépett ki belőle. Becsapta az ajtót, és odament hozzájuk. Ránézett a Mesterre, és minden teketória nélkül letérdelt előtte a parti fövenyen.

— Kelj fel, fiam - szólott hozzá nyájasan a Mester, — ne térdelj előttem, csak az Isten előtt. Mit kívánsz tőlem?

Az ember felnézett rá áhítattal.

— Jó Mester, mit cselekedjem, hogy Isten Országába bejussak?

— A Törvényt megtartod-e? — kérdezte a Mester.

— Igyekszem, atyám. Szeretem Istenemet mindennél jobban. Nevét nem káromolom, ünnepnapját megszentelem. Tudom, hogy nem vagyok bűn nélkül, de újból és újból megtisztulok lélekben Őelőtte.

— Mit adsz az embereknek Isten ajándékaiból?

— Gyógyítom őket, a szegényeket ingyen kezelem. Nem kívánom a másét, megelégszem azzal amit önként adnak a betegek.

— Es mit adsz Isten Országának ügyére és a szegényeknek.

— Minden jövedelmem egy tizede az övék.

— Aldassék Isten neve! — mondotta a Mester örvendezve. Te valóban jó úton jársz, fiam. Eltaláltál énhozzám is, és szíved megnyílt a megváltó evangélium előtt. Nos, higgy az evangéliumban, szeresd felebarátaidat, és mindenéi jobban Istent, a te Atyádat.

— Mindennél jobban, Mesterem!

A Mester oldalt nézett, szeme észrevette az autót, és visszatévedt az előtte álló emberre. Elmosolyodott.

— Lenne egy kérésem hozzád, fiam. Isten dicsőségére, önmagad mindenek felett való bizodalmának megmutatására, kérlek, add oda ezt az autódat az epileptikus betegek telepének, mert autóra van szükségük.

Az ember elsápadt.

— Az autómat? Az én autómat — hebegte. Nem lehet, ez kell nekem. Nem tehetem magam nevetségessé a kollégáim előtt! Az értékes betegeim fele elmaradna tőlem, . . .de különben is én nem gyalogolhatok, . . .és Isten tudja, mikor tudok egy ilyen másikat venni, .. .kérj valami mást, ... én.. .

A Mester elszomorodott.

— Nem baj, hogy autód van, fiam, legyen az csak minél több embernek. De ha mindenekfelett az Istenben bízol, miért nem bíznád magad gyalogosan, vagy olcsó kiskocsival a következő két-három évben Őreá? Értsd meg, most próba alá vesz az Úr téged, mert ez az autód eltorlaszolja most előtted a Mennyek Országába vezető utat. Most tűnt ki, hogy egy fogyatkozásod van, add oda autódat a szegényeknek, mondj le róla most, és tied lesz a Mennyek Országának békessége.

Az ember elfordult a Mestertől. Odament az autóhoz, rátámaszkodott a hűtőjére. Egy percig állt ott szótlanul. Aztán visszafordult.

— Majd még gondolkodom ezen.

Intett feléjük, beült az autóba, gázt adott. Alig lehetett hallani a motorbú112