Evangélikus Naptár, 1994
VERSEK,ELBESZÉLÉSEK
a Heródiás ügyet. Hiszen szeretem. . . Nincsenek mohó szemeim, nem kell más, csak ő kell! Ó kell. . . kell. . . kell. .. kell. .. A rabszolga a király szájához emelte a nehéz kupát s Heródes kiitta az olajsürü, nehéz fügebort. Osszerázkódott. Nem, már ez sem kell, ez sem ízlik. Megtérek.. . holnap. . . suttogta és akadozni kezdett a nyelve. Köd borult agyára. Részeg lett. Vastag szemhéja félig lecsukódott már s csak Salome hangjára nyílt újra. A lány meghajolt előtte. Az ezüst fátyol ruha alól alabástrom test világított. S táncolni kezdett. Gyorsan pörgött, s a körök nézése elszédítette Heródest. Érzékiség, mámor, buja kéj lebegett a forgó lány táncában. A táncoló is megszédült végül és odaesett a király lábaihoz. Szép volt Salome; — túrt bele a dús, sötét hajkoronába Heródes keze. Ezért a táncért mindent oda adok neked, amit csak kérsz. Mindent? — kérdezte a lány. Mindent!. . . emelte fel gőgös hangját Heródes. Mindent. . . Én szóltam: a király. Salome arcán gonosz mosoly futott át. Győzött. S milyen régóta várt erre a győzelemre. A keresztelő fejét kérem. Hozasd ide Uram egy tálban. Most! Most kell!. . . Döbbent csend ült a teremre. Heródes kijózanodott. Harag futott át arcán, de a lány nem engedte ki kezei közül. „A szavad szent. Ez lesz minden. Ez a fej.” A király megadta magát. Hozzátok — csak ennyit mondott testőreinek és eltakarta az arcát. Sírt. . . Holnap megtérek? Holnap. . . holnap — végem.. . suttogta maga elé. Izmos rabszolga lépett a terembe. Óriási ezüst tálcát tartott magasan a feje fölé. Azon ült Keresztelő János feje. A szemét nem fogta le senki, és a két szem még élt. Csak nem mozgott. Merően nézett, merően. . . Es mégis mindenki úgy látta, hogy őrá néz. Heródes iszonyodva nézte. . . Egyik rabszolga, aki titokban Keresztelő tanítványa volt, semmivel sem törődve immár, utánozva Keresztelő mély .félelmetes hangját, önfeledten kiáltotta : „Mérges kígyók fajzatai.. ..Térjetek meg. . .!” Heródes a szívéhez kapott és alábukott. Nem lehet. . . ezt suttogta esés közben, Ó, ó Keresztelő!. .. S olyan csend lett, hogy nem hallatszott más, csak a Keresztelő fejének alácsurgó vére hullása. Másnap Pilátus függőágyában éppen reggelijét fogyasztotta, mikor jelentették néki, ami a prófétával történt. 110
