Evangélikus Naptár, 1994
VERSEK,ELBESZÉLÉSEK
Először félt ettől a mondattól, szinte belesápadt a kimondásába. Szemét is lesütötte, mintha valami láthatatlan hatalom előtt kellett volna őrületet cikázó mondatát szégyenlenie. Ez a megmagyarázhatatlan félelem idegesítette. Belemarkolt a halmaz aranyba és a szépmívü, nehéz kelyhet hozzávágta a kincstár-terem falához. A vakolat lehullott, de a kehely nem tört össze. Sápadtan lapult meg a márvány-padlón, ahová esett. Tibérius nem nézhette. Addig szórta a kezeügyébe eső aranytárgyakat, amíg el nem temette egészen. „Isten akarok lenni”: ez a mondat zuhant ki ajkáról minden mozdulatnál. Hangja egyre magasabban szállt, s végül rikácsolt már. Be is rekedt. Csak suttogták már vibráló szavai: „Isten leszek”.. . De Róma is csak suttogni tudott másnap a félelemtől. A császár Isten lesz. . . Új Isten ül a hátainkra. . . kegyetlen és vér szívó. . . mondták a szemek, de az ajkakat lepecsételte a félelem. Az ünnepségek után a helytartók elhagyták Rómát. Pontius Pilátus arca gondterhes volt. Hogyan hirdesse ki zsidóországban az új Isten, Tibériás császár tiszteletét és imádását? A rézművesek már parancsot is kaptak arra, hogy mintázzák meg a császár képe-mását. Már készül az Isten-császár szobra: S parancs szerint fel kell állítani minden istenség templomában a birodalom egész területén. Pilátus előtt a jeruzsálemi templom képe lebegett és félelem futott át a lelkén. Mi lesz, ha felnyittatja majd a templom kapuját és elhelyezteti benne az új bálványt? Lázadás. .. persze, lázadás lesz belőle és folyik a vér. Ez a fanatikus nép inkább legyilkoltatja magát, de a templomot nem engedi megszentségteleníteni. S a lázadásért ki lesz a felelős? A helytartó, persze, aki nem képviseli bölcsen a császár akaratát. S kire szabják ki majd a büntetést? S mi lesz ez? Nyakán érezte Pilátus e gondolatra a bitót. . . Atkozott császár. . . sziszegte fogai között. . . Aztán a nyelvébe harapott és olyan félelemmel nézett körül, mint a halálraítéltek. Júdea földjén járt már, s elérkezett kíséretével a Jordán vizéhez. Zuhogó hang ütötte meg a fülét. Más volt ez a hang, mint az isten-császár nyafogó beszéde. Erőteljesen szállt és bátran csattogott, mint a köszáli sasok nagy, kiterjesztett szárnya. „Meglátja minden test az Istennek szabadítását.” „ Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek. . .” „mert eljö, aki erősebb nálamnál, az majd megkeresztel titeket Szent Lélekkel. . .” Nyugtalanító beszéd volt ez.. . Az emberek sírtak és megszaggatták ruháikat. .. Egy öreg zsidó felkelt a térdelök közül; kitárta karját és így kiáltott: Kegyelmezz Uram, új Isten, Messiás. . .! Ez a mondat verődött Pilátusig. . . Hát ezek már tudnak a római eseményekről? Ez már a lázadás kezdete lenne ? Zsidó tanácsadóját intette maga mellé. Tőle kért magyarázatot. „Az új Isten Uram, nem a legfelségesebb császár: hanem az én ostoba vérem 108
