Evangélikus Naptár, 1994
VERSEK,ELBESZÉLÉSEK
VERSEK, ELBESZÉLÉSEK A LANGYMELEG SZÓL Okos voltam, és egyre győztem én, tavaszom volt ostobák vad telén. Nevettem panaszt, szenvedélyt, dühöt, s ki másra vágott, rám sosem ütött. Társam pirult, s hallgatni nem tudott — én csöndes voltam, színtelen s nyugodt. Bölcs mosoly kellett, kedves, megható, mely tetszés szerint magyarázható: Kétféle lábad legyen, két utad, s kétféle kéz, mely kétfelé mutat, ügyesen, jól élj: ne láss, ne hevülj, a vihar és árvíz messze elkerül. így cselekedtem, s most középutam bilincs-aranya nyöget súlyosan. Kiihattam az üröm-serleget, mitől mindenem megkeseredett. Visszahull rám fölemelt fegyverem, mert senki sincs velem, vagy ellenem. Bodrog Miklós 102
/
