Evangélikus Naptár, 1994
VERSEK,ELBESZÉLÉSEK
KOREN EMIL: A csobán A Gyilkos-tó legendája: egy csobán legeltette bárányait, amikor megnyílt a föld, s elnyelte nyájastól. Szépségre tárult szemed. Nyájad itt ballagott. Messze a Cohárd felett, sas szállott: barna folt. Legendás hőse lettél e tájnak, névtelen. Tompán mordult a földmély s megcsúszott hirtelen. Elnyelt a völgy mély torka — tó tükrén vibrál a múlt — tilinkó, nyáj és condra gigászi sírba hullt. Itt minden szépség, fenség! Szavak esetlenek. . . Gyilkosod pártján állva csobán — kerestelek. KOREN EMIL: Fehér éjszakák A , fehér éjszakák” — színesek, puhák, derengök, hímesek. Tó tükrén játszik a tompa fény: merengő, halkszavú költemény. Kontúrok lejtenek táncokat, kergethetsz ébren is álmokat. Olyan e táj, mint egy látomás, utunkon elfutó állomás. Megállni volna jó, — s nem lehet: elszáll az idő és eltemet. 103
