Evangélikus Naptár, 1994
Megemlékezés halottainkról
Aki elhívott országa, terjesztésére, evangélium-hirdetésre, pásztorolásra, egyikünknek korábban, másikunknak későbben megálljt parancsol. Szolgám, elég! Parancsa, rendelkezése megmásíthatatlan. Hazahívás ez. S akkor is, amikor Istenhozzádot intünk pályatársaink felé, de akkor is, amikor éppen távozásuk elgondolkoztat bennünket, felbátorítjuk magunkat, mint hazafelé tartókat az ének szavával: „Vár a mennynek örök fénye, Beteljesül szívünk reménye, Többé nem megy le szép napunk. Mind megadja ott az Isten, Ami után epedtünk itten, Nem kínoz földi bánatunk.” Pásztor Pál A Sarepta szeretetotthon társalgója 101
/
