Evangélikus Naptár, 1993

ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - ELBESZÉLÉSEK

Ha éjszakai szállásra olyan házhoz került, ahol gyermek volt, az álomra szenderülő fiú fejére tette simogatón géppisztolyhoz szokott kezét, s lágyan szólt:

— Iljácska, aludj el szépen.. .

A tiszántúli asszony mosolyogva javította ki:- Jóskának hívják.

De ő ilyenkor otthon járt, s a gyermek Iljácska volt.

Másnap azért biztos célzással, gondolkodás nélkül rálőtt az ellenségre, s talált. Az is három gyermek apja talán? Ez eszébe sem jutott soha. Háborúban volt.

Nem volt rossz ember. Csak belül, mélyen a szívében fájt valami, s a háború szigorú törvénye alatt állott.

*

Kálmán atyát, a toronyai plébánost, nyájának kegyes, hűséges pásztoraként ismerték. Jó magyar ember volt, de a politikával nem sokat törődött. Könyvei között élt, s Kempis Tamásból elmélkedett sokat.

Gyakran átment Toldos Lajosékhoz. Elkvaterkázgattak. Hiába nem politizál valaki, csak szó esik erről-arról. Újságokat is olvasgattak, s lehet-e hibáztatni valakit, ha megüli lelkét a háborús propaganda, ami úgy kúszik, mint a hínár a víz alatt, vagy a láp vize gyepes talajon? Beszélsz ellene, hitetlen vagy vele szemben, de körülölel, behálóz, beléd szívódik, s minden mozdulatoddal, érveddel csak jobban magához ölel, mint a mocsár. Képzeteket támaszt benned, mint sötét erdők lombsuhogása nyárvégi éjszakákon. Rabul ejt, mint ódon kastélyok babonás szellemregéi, s mindent elsöprő orkánnal fojtja beléd a szót, ha végső fuldoklásodban érvelni próbálsz.

Képeket láttak ők is a nagy asztal mellett, ahol Kálmán atya markáns, kurucos arcát erős vonalúvá világította olykor a gyufa lángja, amint pipára gyújtott. Cikkeket olvastak s beszéltek meg „az ellenség szörnyű kegyetlenkedéseiről”. t<

Toldosné hallott is hírt arról — piaci súgva, pusmogva súsárlóktól — hogy Szikváron összefogdosták a férfiakat, kopaszra nyírták őket, bélyeget sütöttek a vállukra, s útnak indították őket Szibéria felé, gyalog.

104