Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - Bálint László: 200 éve született Edvi Illés Pál
Iskoláit Sopronban, az ősi Líceumban végezte, majd itt tanult teológiát is. A kor jó hagyományának megfelelően tudását külföldi egyetemeken is gyarapította, Jénában tanult. Hazatérése után első lelkészi szolgálati helye Nagygeresd volt (1817-23-ig). Itt-tartózkodása nem volt hosszú, mivel 1822-ben egy a római egyházat dicsérő kiadványt jelentetett meg, ami az egész egyházkerület fölháborodását váltotta ki. Kiss János püspök így emlékezik vissza erre: „. .. ő sürü könnyhullatással jelentette cselekedetének megbánását,. . .erősen állította, hogy legkisebbé sem volt soha eszébe pápistává lenni. . .” A püspök ajánlására ezután a vanyolai egyházközség meghívását fogadta el, ahol 1823-tól 1831-ig szolgált. Majd szintén Kiss János püspök ajánlására kerül Nemesdömölkre, ahol édesapja is segédlelkészkedett Perlaky Gábor püspöksége idején. Nemesdömölkre kerülése meglehetősen sok nehézségbe ütközött. Ebben az évben nagy kolerajárvány pusztított, ezért a Marcal merseváti átjáróján nem engedték be Vas megyébe. Karakó felé nagyot kerülve a kertek alatt érkezett meg kocsija a parókiára. Angol, francia és német nyelvtudását kiválóan kamatoztatja mind lelkészi-teoló- giai, mind irodalmi, mind tudományos munkájában, mely igazán gyümölcsözővé dömölki évei alatt lett. Ebben az időben 12 község tartozott a dömölki anyagyülekezethez, s az itt élő tanítók is felügyelete alá voltak bízva. Dömölki szolgálatának második évében konfirmációs kátét adott ki Luther Kis Kátéja alapján, mely a későbbiekben sok kiadást megélt. Nem csak másokkal szemben volt rendkívül igényes, önmaga mércéjét magára is tette. Önéletrajzában szól arról, hogy „a prédikáció betéve mondatik mindenkor”. Több igehirdetéses könyvét is kiadatja „mások hasznára”. Rendkívül nagy hangsúlyt helyezett a gyülekezet megismerésére. Ideérkezéskor külön könyvben fekteti le a gyülekezet helységeit, családjait, utcáit, személyeit tartalmazó FAMIL1IÁK KÖNYVE-t, mely gyülekezetünk levéltárában megtalálható. Mivel ebben az időben a dömölki templom sekrestyéjének levéltárában őrizték a dunántúli egyházkerület levéltárát, ő volt a „szuperintendenciális levéltárnok”. Igen sokat foglalkozott a nemesdömölki gyülekezet múltjával. A templom évszázados emlékünnepét nem csak ragyogóan megszervezett hálaadó istentisztelettel ünnepeltette, hanem nevéhez fűződő maradandó tettekkel. Lecsapoltatta a templom körül lévő mocsárt, új orgonát szerzett be a templomba, megmagasította a templom tornyát stb. Sokoldalúságát, munkásságát még felsorolni is hosszú; lelkész, esperes, egyházmegyei levéltáros, iskolai felügyelő, törvényszéki tanácsos, táblabíró, irodalmár és tudós egy személyben. Nem csak mint lelkész volt kiváló, hanem mint pedagógus is. Sokat foglalkozott az evangélikus népiskolák kiépítésében, s mint tanfelügyelő rendkívül jól ismerte az iskolák állapotát. Ez kényszerítette iskolai tankönyv megírására, amikor az Akadémia 1833-ban pályázatot írt ki elemi tanítói kézikönyv megírására. Edvi Illés Pál könyvével elnyerte az első díjat, mely könyvet felekezetre való tekintet nélkül használták, s az Akadémia négy kiadásban jelentette meg. E pályázat megnyerése után a Tudományos Akadémia filozófiai osztálya tagjai sorába választja. Könyvében megtalálható a közhasznú népi olvasókönyv erkölcsi tanítása éppen úgy mint a mulattató versek, de a tényleges oktatásra szánt anyag a számvetés tudományától kezdve a történelmen, a természettudományon és egészségtudományon át a törvény- és nyelvtudományig minden. A gyógynövények és mérges gombák színes rajza éppen úgy, mint a föld térképe. Elméleti vonal mellett a hétköznapi életről sem felejtkezett el, hisz a tanulók részére 57
