Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - Német igehirdetés Buda várában
Német igehirdetés Buda várában Buda polgárainak fele a középkor végén német volt, Boldogasszony temploma ( = Mátyás-templom) az övék. Mária királyné (II. Lajos felesége) udvara és a főiskola mellett köztük is termékeny talajt talált Isten igéje Luther tolmácsolásában. (Cordatus Konrád udvari pap. Dévai Bíró Mátyás, a magyar Luther, Grynaeus Simon és Winshei- mius Vitus professzorok!) 1541-ben az ország közepét elfoglalta a török, az evangélikusok és katolikusok közösen használták az addig a magyaroknak szolgált Magdol- na-templomot, míg a keresztyén lakosság meg nem szökött a török végvárból. Az 1686-os visszafoglalás után katolikusok népesítették be Budát. A lassan beszivárgó evangélikusokat Mária Dorottya nádorné, a württembergi pietizmus gyermeke szervezte meg. A szabadságmozgalmak hatására a hazai német polgárság jórészt nemcsak érzésben, de nyelvben is magyar lett, bár pesti és budai egyházaink nyelvileg különálló „testvéregyházaknak” nevezték magukat. A II. világháború után megszűnt a német igehirdetés. 1950-ben, a politikailag legnehezebb időkben a vári lelkész, Sréter Ferenc nemcsak a kitelepítettek segítésére gondolt, de azokra is, akik — német anyanyelvűek lévén — az evangéliumot nem hallhatták meg, s részükre bibliaórát indított. Résztvevői főleg ide férjhez jött asszonyok voltak; a szolgálatot gyülekezeti munkaközösségi tagok végezték, jórészt „cip- szerek" (= szepesi szászok). Az első bejegyzés 1950. okt. 29.: német bibliaóra: Trausch Kurt. Srétert Dezséry nyugdíjba akarta küldeni a kitelepítettek segélyezése és a munkaközösség úrvacsorái alkalmai miatt; ő lemondott és munkaközösségével kivált a gyülekezetből. De lelkésztársa Várady Lajos esperes, aki önálló egyházpolitikai utat járt és sok német kapcsolata volt, fenntartotta a német alkalmat, mint áhítatot és havonta úrvacsorás istentiszteletet. Ekkor kapcsolódott be egy német anyanyelvű teológusnő (1959. nov. 22.), majd 1966-tól férje is. (Mindketten kényszer- helyzetben váltak meg főhivatású szolgálatuktól.) Rendszeresen szolgált Szelényi Gusztáv professzor egyházfelügyelő és Burián Sándor presbiter, banktisztviselő. 1974 őszén jött egy munkatárs, Albrecht Friedrich, aki hazánkba nősült. Mint NDK állampolgárt nem alkalmazhatta az egyház, de „kisegítőként” szolgálhatott, önzetlenül. Ekkor kapott az említett segédlelkész megbízást a német szolgálat ellátására. Közben résztvevők haltak meg és érkeztek újak: diplomaták, itt működő külföldiek, turisták, itt találkozó kelet- és nyugatnémetek, egyetemisták. Nyaraló vagy gyógy- fürdőző német lelkészek gyakran besegítettek. Legtöbbet Karl Schmidt, Chemnitzből. Volt kanadai biológus résztvevő, aki nem értett németül, de lutheránus közösségben akart imádkozni és énekelni. Volt német tudását ápoló magyar is. Az új helyzetben állandósult az istentisztelet, s részben a turisták miatt nőtt az úrvacsorái alkalmak száma, úgy hogy ez is állandó lett. A német egyesülés után az EKD (= Evang.-prot. Egyház Németországban) szárnya alá vette ezt a szolgálatot, főhivatású lelkészt küldve ide, aki látogatást és hitoktatást is végezzen. Ez 1989 — 91. közt Christof Hechtel volt, 1992 óta pedig a magyar származású Gémes Pál. Közben a magyar házaspárt a püspök fölmentette beosztásuktól. A német istentiszteletek helye a templom melletti parókiaépületben lévő kápolna, ideje vasárnap de. 10 óra. A pesti, háború előtti és alatti, illetve a német kitelepítésig tartó német szolgálat ismertetése túllépné e cikk keretét. E. ZS. K. 53
