Evangélikus Naptár, 1993

dr. Szabó Lajos: Lelki koncentráció

Lelki koncentráció

(Gondolatok gazdagodó és megújuló egyházi életünkről Ef 4,23 — 24 alapján)

Amikor kinyitjuk ezt a naptárt. Isten színe előtt egyetlen igazi érzésünk lehet: öröm és hálaadás az ajándékba kapott új esztendőért, új időszakért. A Krisztus-követés legszebb üzenetét élhetjük át, amikor halljuk a hívó szót, bárhol állunk és bárkik vagyunk, indulhatunk. Az 1993-as év lehetőség számunkra, hogy teljesen új helyzetbe került Evangélikus Egyházunkat higgadtan és átgondoltan szemléljük, Isten és emberek előtti alázatban. A kezdeti nagy hangzavar, a gyors, tülekedő indulat, a gyakran minden felelősséget nélkülöző személyeskedés és annyi küzdelem ellenére Isten megőrizte szolgálatunkat. Épületek kerültek vissza hozzánk. Örökre lezártnak ítélt kapuk nyíltak meg. Éveken át hiába áhított területek kerültek újra a keresztyén felelősség hatókörébe.

Vajon a sok külső rendeződés mögött meghúzódik-e egy igazi, belső újjászületés? A változások nyugtázása mellett elhangzik-e a céladás és a bátoritás a jövő érdekében? Újraindult iskolák, egyesületek, baráti körök adnak-e belső fényt és ragyogást, amely feltartóztathatatlan erővel lép az emberekért, a lelkekért? Árad-e mozgósító erő az új struktúrák és funkciók világából? Ebben az évben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a sok ajándékba kapott lehetőség csak úgy lehet igazi, értékteremtő szolgálat, ha megújult lelkületű és gondolkodású küldöttek égnek benne. Az Isten ügyéért végzett munka és tevékenység sohasem eredményezhet megfáradást és kimerültséget. Az evangéliumért égő szeretet nem meríti ki az emberi agysejteket. Az egyházért és gyülekezetért végzett munka - ha valóban azért történik - nem vezet kiábrándultsághoz és elesettséghez. Ám legyengíti a szervezetet az önzésből, ostobaságból, széthúzásból és gyötrelemből fakadó életvitel a maga állandó békétlenkedésé- vel.

Pál apostol az „egyház levelében” igazi titokként és hajtóerőként a felszabadult, krisztusi lelkületű testvéreket jelöli meg. Zsinatot, közegyházat, iskolát és mindennemű új területet csak az tesz áldottá és eredményessé, ha bennük életek újulnak meg, és ez egyre több ember számára teszi vonzóvá az evangélikus gyülekezetét és az evangélikus embert. Nem jelent hamis öntudatot, ha értékeink kényszer nélkül válnak vonzóvá és ha az évtizedek alatt templomot felejtő emberek új templomot építenek, kívül és belül egyaránt.

Örömmel lapozzuk a megújult területekről szóló tudósításokat. Örüljünk együtt a megújult életű gyülekezetekkel és testvérekkel, és kérjük Istentől életünk és környezetünk megújulását!

15