Evangélikus Naptár, 1993
Fabiny Tamás: TÍZSZERES SZABADSÁG
Nagy nyomorúság a befelé forduló, önmagát féltő, irigykedő, lelket ölő életforma. A Krisztus-követést kizáró út ez. Ősrégi válaszfalaknak kellene ledőlniük, bármiből épültek is, sértődésből, pozícióféltésből, a szerepnélküliség fölötti siránkozásból. Az 1993-as év megmutathatja nekünk, hogy Isten egymás építésére, őrzésére és a megújulásra adja nekünk ajándékként az időt. A Tízparancsolat fölött gondolkodni azért is érdemes a merőben új szituációkban, mert biztos belső érték nélkül nyugalom sincs, de biztonság és békesség sincs. Stabilitásra vágyunk. Ez akkor kezd épülni az éltünkben, ha közelről és belülről érezzük, a Tízparancsolat valóban életformává válhat egy olyan úton, amely a sötét elmétől és lélektől a világos elme és lélek irányába vezet. Nem magunknak kell megújulnunk. De sok csalódást okozott már ez a próbálkozás! Felölthetjük azt az új ruhát, amelyet Jézus Krisztus ad számunkra. Akkor lesz értelme és tartalma, vonzása és sugárzása evangélikus jelenlétünknek, ha ez a „Krisztusban megújult élet” vezérli viszonyainkat, munkánkat, legfőképp pedig egyházi közösségeinket. A megújulás látható jeleit nem öncélúan kell mutogatnunk, hanem általuk és bennük hirdetnünk kell a „régitől”, az ártó „ó-embertől” megszabadító Krisztust. Ekkor kevesebb lesz az új intézmény új erő nélkül és a papíron-keresztyén vonzás nélkül. Örüljünk a megújulás jeleinek, de óvakodjunk a veszélyeitől! Kerüljünk közelebb egymáshoz! Fogadjuk el egymást, és tanuljuk együtt Krisztus minket is megújitó ajándékát. dr. Szabó Lajos TÍZSZERES SZABADSÁG Sokan azt gondolják, hogy a keresztyénség nem más, mint tiltások rendszere. Mintha Isten meg akarná vonni az embertől azt, ami szép és jó. Tilalomfák között botorkálva az ember örök rettegésben él: mikor tesz vagy gondol valamit, ami nem volna megengedett. Ez a szemlélet Istent is zord alakkal ruházza fel. Szilágyi Domokos egy versében ezért beszélhet a láng-pallosú kerúbról úgy, hogy annak „nem volt egyéb célja, mint a sarki rendőrnek: pirosra állítani a lámpát”. Ezért aztán nem is kedveli a „sarki angyal”-t. Ez a tiltásokat állító szemlélet látszólag igazolást nyer a Tízparancsolat szavaiban is, hiszen olyan keményen koppannak a ne. . . kezdetű mondatok, olyan kérlelhetetlenek és riasztók a felkiáltójelek. Luther Márton saját küzdelméről így ír: „Rettegtem a haragvó Isten ítéletének a napjától és a kárhozattól. . . Lelkem legmélyéig felháborodtam, egészen a kétségbeesés szakadékéig jutottam, úgyannyira, hogy azt kívántam, bárcsak sohase teremttettem volna embernek. .. Ellensége voltam az ilyen igéknek: Isten igazsága, Isten ítélete, Isten munkája. Mert én csak azt tudtam, hogy Isten igazsága az ő szigorú ítéletét jelenti. . . Pál apostolnak szívből ellensége voltam, amikor ezt olvastam: Istennek igazsága jelentetik ki az evangéliumban. . . Ezek az igék villámcsapásként hatottak lelkiismeretemre. Megborzadtam, amikor hallottam 16
