Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - ELBESZÉLÉSEK
Hősünk, Fillér Jóska itt ugrál a többi kis vászontarisznyás palatáblás gyerkőc között mezítláb, nagyokat rikkantva vágtat a poros udvaron. Kerek feje, rövidre nyírt tüskés haja hol itt, hol ott bukkan fel. Időnként különös grimasz fut végig az arcán, nyaka megrándul és huhogó hangot hallat, ha izgalomba jön valamiért. Készséges, jóindulatú gyerek, de lenézik a többiek, mert bolondnak tartják. Állandó céltáblája a heccelődéseknek, még a lányok is csúfolják, de egykedvűen tűri a megaláztatásokat, mintha csak „gyerekes tréfának” venné az egészet. Nem fél tőle senki, pedig jól tudják hogy rendkívüli testi ereje van. A kissé homályos értelme ellenére van benne valami megfoghatatlan, valami ösztönös lényegmegragadás. Fején találja a szeget — mondják a faluban - nem bolond a’ csak tetteti magát! Fillér Jóska az Újhídi utcai Vargáék gyereke, a becsületes neve Varga József. A felnőttek szerint a Jóska gyerek családfája a rózsabokor, de mi iskolások ezt sose hittük el, nem lehet, hiszen úgy szeretik otthon mint édes szülék az édes gyereket. Azt a sok szégyenkezést miatta nem nézné el egyetlen mostoha sem! A kódulási mániáját röstellik legjobban az öregek, a „Fillér” név is így ragadt rá. — Az Isten a megmondhatója, nincsen rászorúva — dohogja sokszor a Varga bácsi. Végre elérkezett az ünnepélyes évzáró, a templomban együtt van a kis falu népe, áhítat ül az arcokon, virágillat, tükörfényesre suvickolt csizmák jómódot árasztó szaga keveredik a brillantin hajkenőcs és a levendula kölni városias illatával, az áhítat érzését fokozva az istenházában. Az orgonazúgás és az együtténeklés misztériuma után megkezdődik a vizsga. A felszólított gyerekkel egyidőben felállnak a szülők és a rokonság is. így hallgatják végig a csemete ékesszólását. — Varga József! — hallatszik most a tanító úr hangja. Mindenki tudja, hogy a legkönnyebb kérdés következik — mondd meg fiam hogy nevezzük Isten egyszülött Fiát? — Csend. . . Fillér Jóska vigyázállásban elmélyülten gondolkodik aztán harsányan kivágja: Mózes!. . . Arca földöntúli révületben ragyog mint aki meglátta Istent. 121
