Evangélikus Naptár, 1993
ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - ELBESZÉLÉSEK
onált önpusztítás volna az életcéljuk. Ilyenkor a háttérben legalább az egyik szülő „utolérhetetlenül tündöklő” példája szokott állni. Még jó, ha első összeomlásukkor magukhoz téríthetők, mert jobbára magasztos eszmerendszerrel, hitbeli érvekkel védik önmaguk apránkénti kiirtását. Kirekesztik magukból annak tudatát, hogy valójában mit is cselekszenek - a valódi motívumokról fogalmuk sincs. Ezek közül a tudattalanul még mindig ható gyerekkori ősfélelem: a szeretetvesztés zsarnoki főszerepet játszhat, elsősorban olyanoknál, akiket feltételesen szerettek. Ez az istenképükre is rákenődhet. A rosszul értelmezett jóság semmiképp sem jó. Tudhatta ezt a Prédikátor könyvének a szerzője vagy szerkesztője: „Ne légy fölöttébb igaz... miért pusztulnál bele? (7,16). Tisztesség, becsület a normális szorgalomnak, kötelességtudásnak, áldozat- készségnek. Ám ahol a buzgólkodás már az ámokfutásra kezd hasonlítani — akár elkötelezett lelkimunkásoknál is —, ott nagyobb bajok lehetnek a mélyben, mint a felszínen. Pedig megszívlelhetnénk a 127. zsoltárt: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Bodrog Miklós Fillér Jóska A kék égbolton izgatottan cikáznak a fecskék, a templom előtti téren hirtelen támadt szellőcske kavarja fel a port. Falusi szagok úsznak a levegőben, valami egészen sajátos keveréke a por, füst, trágya, bodza és orgonavirág illatnak és így együttesen békés-otthonos érzéseket keltenek az orrlikakban. A fehérre meszelt templommal majdnem szemben, az út hajlatánál áll az iskola, — ÁG. HITV. EVANG. ELEMI ISKOLA — hirdeti az utcafrontra néző tábla. Most éppen tanítás van odabenn, az utolsó simítások folynak, mester és tanítványai átszellemülten készülnek az évzáró vizsgára. Helyi szokás szerint minden évben a templomban tartják az évzárót, amely bensőséges ünnepnek számít a falu életében. A kérdés és a feleletek tulajdonképpen formálisak, hiszen előre tudja mindenki a feladatát, inkább az számít hogy ki milyen talpraesetten, milyen csengő hangon adja elő a tudományát. Hirtelen nagy zsivaj támad az iskolaudvaron, kirajzanak a nebulók, vége a tanításnak, vége a tanévnek, ujjongó májusi öröm reszket a levegőben. Tanév-búcsúztató énekké rendeződik a zsibongás, boldog gyermekhangokon hullámzik a refrén: . .kinyílott a bodzafa, büdös lett az iskola.. 120
