Evangélikus Naptár, 1993

ÉVFORDULÓK,EMLÉKEZÉSEK - ELBESZÉLÉSEK

— Csinos - bólogatott Pali. - Gyönyörű a szeme, Csillagszem.

— Reménytelen a helyzet - legyintettem. — Nem szerelmes, csak kedvel. Az apja dúsgazdag. Atkeresztelkedett zsidó nagykereskedő. Kedvesek a szülei, de nem nekem szánták...

— Az idő mindent megold! Az íróasztalodon a fotó helye! - biztatott váradi cimborám.

A csoporttól való elmaradásunk feltűnt egy hajlotthátú, szemüveges felsőbbévesnek.

— Fiúk - integet - ne álljatok le: a vacsorát pontosan csengetik az Otthonban. . .

Vissza is fordul értünk a homályosodó Batsányi utcán. Helyesebben mondva:

értem. Szemüvege megvillan.

— Baglyom — mondja szelíd szóval — azt üzeni a professzor úr: vacsora után vár az irodájában. Még ma este.

— Még ma este?. .. — ismétlem elfehéredve s teljesen fölöslegesen.

A „Szénior”, Ferenczy Zoli bólint. Nagyot sóhajtok, felnézek a sötétedő égre. A Károly-magaslat fölött két csillag pislákol.

— Mérhetetlen messzeségből előfénylő csillagok. Pokoli-távolságban remegnek — úgy érzem — bizonytalan fénnyel üzengetnek. Mintha lányszemek lennének. Megfogom a burgonyás zsák csücskét. Krumpli helyett ólommal volna tele az a zsák?! Vagy kézigránátokkal?!

Fújtatunk a langyos szeptembervégi estében, s az erdő fái kisvártatva eltakarják a reszkető csillagokat.

Reszkető horgasinnal állunk meg az Evangélikus Teológusok Otthonának becézett „kóter” kapujában, a Felkelő úton.

Egyetlen „csillag” remeg a kapu fölött. Gyatra fény, vagy negyvenes körtéből áradó. Nem sok jóval biztat. ..

Dér Endre

„In memóriám

D. Szedressy Pál kolozsvári evangélikus püspök.”