Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
Végtelent kilózom emberi súlyokkal! Itt nincs semmi. Nincsen mámor, Mint, mikor a prédikátor Megrészegül saját szavától S dörgő igéket zúg melle boltozatja, S átmeditált, mélytüzű igéjét Más szívekbe szelíden csorgatja... Itt nincsen semmi! Nincs ünneplés, zúgó tapsvihar. Csak csendben omlik el a titok, De tudom, mit most lelkűkbe írok, Az úgy marad. S ha nem is kapja szárnyra ezer újság, Amit, itt elmondok nekik, Egyszer tőlük is, de tőlem is, Számonkéretik! Mindegy mellett ott áll az Angyal, Paradicsomot vigyáz, lángoló pálossal! Itt nincsen semmi! Nincs bók, mosoly, selyemsuhogás, Ha szépet mondunk — Ez nem ünnepély, nem lázas rohanás Gondolat-hegyek szélmarta ormain. Itt nem kísért gyilkos meredély... Egy van csak itt: a Mély!... a Mély! Ezt látom itt minden szemben, Buksi tavakban, kicsinyekben S e kis tavakon zúgatok át, Sok ragyogó szó-vitorlást, Hogy vigyék e tiszta szívekbe be A nagy Titkot, mitől Ágoston összeroppant. Ó, Uram, én nyomorult hant, Hogy magyarázzam meg e kicsinyeknek: Te az embert úgy szeretted, Hogy emberré lettél egy téli éjszakán S meghaltál értünk a Golgotán...
