Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
Fejes Ádám: Ev végén Futnak az évek, nőnek az árnyak, szédületesen sebesen szállnak tört részecskéi csöpp kis időnknek, fák seregestől rendre kidőlnek, búcsú nélkül is búcsúzunk sorba, emlékeinket kötjük csokorba, jó nap az egyik, rossz nap a másik, új öltözetünk rongyosra vásik, álmok betelnek, napjaink fogynak, gyermekek nőnek, apák lerogynak - így megy az élet s kérded, mivégre, hangtalan fohászt küldve az égre vagy csak a könnyed, mert sok a terhed s bár jót akartál, ezt érdemelted. Lám, hol a bölcs itt, kérdést bogozni, megoldhatatlant bontva ledobni? Pedig világos: megbízatással küldtek a földre s te annyi mással loptad idődet, nyűtted a percet - a feladatot, lám, kikerülted! Itt van a titka a borongásnak, évvégi jajnak, múltba sírásnak: mennyi adósság nyomja a vállam, mennyi mulasztás. Hogy kiabáltam, ezt kéne tenni, azt kéne adni, de elfeledtem jóra riadni vagy riasztani mást, hogyha kellett, a napjaimból erre se tellett, arra se tellett, erre se futja, jól beosztani senkise tudja. Krisztus, ki voltál életem ára, azért is vertek rút keresztfára, mert az idővel nem tudtam élni! Esztendő végén taníts remélni - holnap majd időd ragad meg engem, a Te idődet engedd követnem, a perc mit adsz még, röpítsen tettre, 110
