Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - Nobik Erzsébet: Tessedik – a nevelő
Tessedik — a nevelő 1742. április hó 20-án az alberti evangélikus parókián egy fiú született: ifjabbik Tessedik Sámuel. Kétéves korában a család Békéscsabára költözött és a kis Sámuel mindössze 7 éves, amikor ott a Kistemplomban édesapját eltemetik. Az özvegy papné Pozsonyba költözik és különféle segélykérvények írása helyett 8-10 iskolás gyermeknek ad otthont és kosztot. S ennél még sokkal többet is: neveli az otthonába került gyermekeket. így ír erről fia: „Az ő tanítása és példája folytán fogamzottak meg az én lelkemben is a józan nevelésnek főbb elvei.” Egészen fiatalon házi nevelői szolgálatot vállal, nem pusztán pénzkereseti forrásként, hanem hogy megismerje a különböző társadalmi helyzetű családok gondolkodásmódját, mindennapi életét, szokásait. így tudja megismerni a gyermeki lélek rezdüléseit, mire fogékony, hogyan lehet megközelíteni. Később külföldi útjain is nemcsak a táj szépségeiben gyönyörködött, hanem azt figyelte, mit lehetne hazatérve, az itthoni körülmények között megvalósítani, hasznosítani az ország és a nép felemelése érdekében. 1767-ben lelkészi szolgálata második állomásaként került Szarvasra. A falusi élet idilljét kereső lelkész mélységes csalódással látta a hamis vallásosságot a cselekvő keresztyénség helyett, tapasztalta a sokféle babonát, mely az emberi szívekben aggodalmat és félelmet ébresztett és nyomort a mindennapi életben. A népiskolák siralmas állapota nyomán nem is lehetett mást várni. Adott volt tehát a feladat és vendégeskedések, társasági élet helyett, a lelkészi szolgálat mellett föfeladatának tekintette népe értelmi szintjének emelését. Ehhez elsősorban iskolareformra volt szükség. Másik eszköze gyülekezete nevelésére a személyes beszélgetés volt, család- és beteglátogatáskor. Az iskolareform megvalósításához a tanítókat, illetve az egyház vezetőségét kellett megnyernie. Előbbiek között volt, aki elfogadta tanácsait, utóbbiak minden tervét elutasították. „Ezért ismét visszatértem a parasztgyermekekhez, vagyis azon osztályhoz, mely még legkevésbé romlott. Készítettem a falusi gyermekek szükségeihez mért olvasókönyvet (a maga nemében elsőt a magyarországi evangélikus iskolákban), mely Pozsonyban a szerző és a szarvasi egyház költségein meg is jelent” - írja. Ez irányú tevékenységében az ember teljes életét — testi és lelki szükségleteit — szem előtt tartva dolgozott. Értelmes embert, hívő keresztyént, ugyanakkor ügyes iparost, jó gazdát, illetve gazdaasszonyt igyekezett nevelni. A leányok, asszonyok nevelésében komoly segítséget jelentett felesége, aki jó anya volt a 20 (!) gyermek számára (T. S. első elhalt feleségétől, özvegyen elvett feleségének gyermekei és a közös gyermekek). 100-200, sőt a keze alatt lévő tanulók segítségével 300 facsemetét oltott be naponta, egy év alatt az általa nevelt salátafajokból 100-120 forintot állított elő (egy ház felépítése ekkor kb. 1000 Ft). így érthetjük meg, hogy ekkora család eltartása mellett hogyan tudott áldozni iskolaépítésre, fenntartásra, könyvek kiadására! Felesége adta tovább a gyógynövény-felhasználás, a selyem-előállítás (selyemhernyó-tenyésztés és a gubó feldolgozása), az előbb már említett kertészkedés (pl. sárgarépából cukorfő57
